Talán én fújom fel a dolgot?
A férjem ma a végletekig feszítette a húrt, és ami a legjobb: nem érti, hogy mi bajom van!
Két hete beszéltük meg, hogy közösen lemegyünk anyuékhoz látogatóba. Nem egy rossz anyós, szereti a férjem, elvileg ő is viszont, de ahhoz képest a szülinapi, karácsonyi ajándékát is nekem kellett elhoznom tőlük, mert nem volt hajlandó leutazni (nem a világ másik felén élnek, 1 óra vonatút). Most ő ajánlotta, hogy kegyeskedik lekísérni, már vagy egy éve nem látta őket...
A két hét alatt végig kérdezgettem, hogy nem gondolta-e meg magát, de biztosított róla, hogy nem, és különben is megígérte, hogy gondolom!
Reggel azzal indított, hogy lekapcsolta az ébresztőórámat. Nem az első eset volt, valószínűleg nem is az utolsó... ő szerinte nem volt magánál. Nyilván, átsétálta a szobát, megtalálta a gombot, sikeresen kikapcsolta majd vissza, ezalatt ő valószínűleg mindvégig mélyen aludt... Természetesen visszafeküdt, engem pedig nem keltett fel. Cirka 3 órával később keltünk, mint terveztem, de még ébredés után is rákérdeztem, jön-e, a válasza "persze" volt.
A készülődés alatt mindvégig a lábam alatt volt - ezért is szoktam előtte felkelni -, lekéstünk egy újabb vonatot, indulásig az idegeimen táncolt, majd mire beért a buszunk a megállóba, ő közölte, hogy inkább hazamegy játszani, és VISSZAFORDULT.
Az egész napom mérgelődéssel telt, hazaérve persze úgy csinált, mintha mi sem történt volna, és mg ő volt felháborodva, hogy mit morgok.
Tényleg én fújom fel? Tényleg az a normális megoldás ilyen helyzetben, hogy a saját férjem otthagy a busznál, hogy bocsi, inkább mégse, csak azért, mert lusta utazni? Még ha bármilyen más oka lett volna rá, de csak ennyi...
Bocsi ha kicsit zavaros lett, mérges vagyok, és fáradt.
Hozzátenném, az idegességemet megdobta az is, hogy itt a szülinapom. Annyit kértem ajándéknak, hogy dobja össze anyuékkal a bicajom felújítását, nem egy nagy tétel... Természetesen erről anyuék nem tudtak, annyi nem volt benne, hogy legalább felhívja őket.
Ha ezután ünnepélyesen engedélyt ad, hogy a közös kasszából eltoljam a bringám a szervizbe, szerintem pofántörlöm függetlenül attól, hogy azt se venném zokon, ha egyáltalán nem kapnék semmit.
6 éve vagyunk együtt, és 5 éve élünk közös háztartásban, tehát nem fiatal, de nem is öreg kapcsolat ez.
Sunyiságban nincsen párja, sajnos erősen konfliktuskerülő alkat, de ez már akkor sem mentség erre... "Reggel" még direkt szóltam neki, hogy anyu úgy főz hogy ő is jön, ezért időben gondolja meg magát.
Az pedig, hogy még ki is emelte, hogy számítógépezni megy haza... amikor öcsém eleve várta játszani, csak a változatosság kedvéért xboxon.
A pofám leszakad, komolyan.
a férfiak ált nem tudnak nem-et ondani.
valahogy beléjük van kódolva valami Kényszeres udvariasság.
Lehet velem van a baj, de nem éreztem udvariasnak, ahogy lelépett :D
Akkor bezzeg sikerült neki nemet mondania :)
Beszélgetési stílust kellene váltanotok. Úgy tűnik jelenlegi formában nem működik a kommunikáció.
Ez a naponta kérdezősködés egy megbeszélt dologgal kapcsolatban meglehetősen idegesítő dolog szerintem. Elbizonytalanítja az embert abban, hogy a párja megbízik-e benne. Olyan mintha bele akarnád kényszeríteni valamibe. Nagyszerű módszer arra, hogy elvegye az ember kedvét valamitől, vagy hazugságra, ellenállásra kényszerítse az elszenvedő felet. Ha valaki szavát ennyire értéktelennek gondolják, akkor hajlamos az ígéretét is hasonlóképpen kezelni. Én legalábbis nagyon sértve érezném magam, ha valaki ezt csinálná velem.
Nem mondom, hogy helyesen kezelte a helyzetet, de szerintem nem csak lustaságról van itt szó, hanem arról, hogy már nem figyeltek oda egymásra rendesen. Beszélgessetek többet és próbáljátok meg egymást komolyan venni, nem pedig minden egyes ponton megkérdőjelezni a másikat.
Valoszinu csak Veled ilyen, mert tisztaban van vele, hogy megteheti. Legkozelebb beszeld meg anyudekkal, hogy konkretan Ok hivjanak meg Titeket, a ferjeddel beszeljek meg a dolgot, Vele egyeztessenek idopontot es akkor nem mer majd ellenkezni.
Az is megoldas lehet, ha Ti hivjatok vendegsegbe a szuleidet es akkor is meglehet beszelni a kovetkezo talalkozot ami alol mar megint nem fog tudni kibujni.
Masik lehetoseg, hogy egyedul latogatod meg a sajat szuleidet es nem mesz tobbet a ferjed szuleihez.
(maskor ne csak az ebresztooran allits be a csorgest, hanem a telefonodon is)
a lepontozóknak üzenném, foglalkoztam biztosítás értékesítésével, a nők szépen megmondják a magukét, hogy nem kell semmilyen életbiztosítás, megtakarítás, a férfiak, meg hát nem is tudom, rendben bemegyek a személyes megbeszélésre(aztán nem jön), álllandóan ködösítenek, vagy hívjam később, mindent mondanak, csak azt nem, hogy köszi nem kell.
szal nekem van igazam, több száz vagy ezer emberrel való tapasztalat alapján.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!