Titeket bántott meg már ennyire valaki, vagy talán én nagyítom fel a dolgot? Sosem éreztem még ennyire érzelmileg kicsináltnak magam.20/F

Rólam tudni érdemes: 20 éves fiú vagyok, sosem volt még barátnőm, és semmilyen kapcsolatom nem volt lánnyal. Nem is keseregtem miatta, vidám természetű voltam mindig, mindenben megláttam a poént. Külsőleg talán úgy tűnhetek, mintha teljesen zárkózott lennék, nehezen is mutatom ki az érzelmeimet és lassan nyílok meg, pedig legbelül nagyon romantikus természetű vagyok.

A tegnap estém leírása előtt elmesélem, hogy milyen a viszonyom a lánnyal:

Még ősszel ismertem meg egy házibuliban. Nagyon szeret bringázni, ahogy én is. Szoktunk egymásnak zenéket küldeni, különleges az ízlésünk és nagyrészt megegyezik. Teljesen jól kijöttünk, elmondta hogy azért szereti a társaságunkat (az enyémet is), mert a többi barátja olyan "egyszerű", velünk lehet normálisan és értelmesen is beszélgetni. Ő is értelmes és talpraesett. Nagyon sokszor írt már olyan dolgokat, amiből azt vettem le hogy akár lehetne köztünk több is. Persze nem mertem lépni, talán a mai este lett volna az alkalom. És keresztbetettek nekem az utolsó pillanatban.

Az estém:

fél 11 körül rámírt, hogy mehetnénk valami kocsmába, nincs kedve otthon ülni. Mondom persze, benne van, egy óra múlva találkoztunk. Először bementünk egy kisboltba, vettünk egy 2 decis jägert meg egy sört, ketten megittuk. Bementünk a kocsmába, zene is szólt, ő fröccsöt kért én sört, leültünk egy hátsó pincére hasonlító részben, beszélgettünk. Kimentünk egy cigire, a lány meg találkozott pár ismerősével, beszélgettünk, aztán visszamentünk inni még egy sört, az egyik srác odaült hozzánk, ezt a kört én fizettem. Majd hárman kimentünk táncolni.

Két perc se telt el és a srác lesmárolta a lányt. Előttem. A legjobb lett volna, ha ebben a pillanatban veszem a kabátomat és hazamegyek. Próbáltam a döbbenetet az arcomon jókedvvel elfeledtetni, de szerintem látszott rajtam minden.

Később, a lánnyal elkezdtem én is táncolni, közelebb hajoltam hogy megcsókoljam, de nagyon ellenkezett hogy "nee", kérdem miért, de csak nemleges választ adott, majd egy puszit az arcomra. Végül mégiscsak megcsókoltam röviden.

Nem így képzeltem el az elsőt, nem is esett jól, de csak a szituáció és a környezet miatt, meg persze lassan a világomat nem tudtam.

Visszamentünk, leültünk, a srác tovább közeledett a lányhoz mellette is ült. Visszamentünk táncolni a tömegbe, semmi kedvem nem volt már az egészhez, csak álltam, mondtam is nekik hogy nem tudom elengedni magam. Majd a lány mondta hogy hadd irányítson, hátulról hozzámsimulva táncolt, megfogta a kezem és elkezdett menni egy lány felé hogy "csajozzak". Ekkor mondtam hogy hazamegyek, és már nem volt vicces a szituáció, kérdezte a lány hogy "Most szivatsz?". Elköszöntem a csávótól a csajtól meg kaptam egy szájrapuszit búcsúnak.

Csalódás, döbbenet. Aláírom hogy egy gyökér balfąsz vagyok, de mégis nem képzelte a lány a helyembe magát? Gondol-e arra hogy mennyire kisemmizve érezhetem magam?

Én még sosem mondtam senkinek hogy "beszéljük meg", mert nem volt mit, ami ennyire komoly lett volna. De ezt nem tudom szó nélkül hagyni. A történet azért is érdekes, mert jövő csütörtökre még a hét elején megbeszéltük a lánnyal hogy elmegyünk edzőterembe, van szauna is és oda is megyünk, időpontot is lefoglaltuk.

Bele is halnék lelkileg ha soha többet nem beszélnénk, ha el is küld a halálba (amivel mégjobban belémtiporna, de ez teljesen nonszensz), még mindig fel lehetne dolgozni és túllépni rajta.

Talán egyértelműbbnek és határozottabnak kellett volna lennem. Ha beszélek is vele személyesen, az mindenképp olyan lesz hogy ami a szívemen az a számon. Elég az utalgatásokból, feketén fehéren megmondom mit szeretnék.

És a szarnak a pofon, bár nem segít, de örülök hogy 20 évesen élek át először ennyire mocsok érzést.