Attól, mert egy név ősmagyar, féltétlenül van létjogosultsága a mai korban?

"Én inkább azon gondolkoztam, hogy ha ezek ősmagyar nevek, akkor miért nem találkozni velük a régi korok magyar irodalmában?"

Mert nem olvasod Konstantin vagy Bölcs Leo írásait.

Az, hogy Magyarországon a hivatalos nyelv a latin volt, az azt jelenti, hogy a hivatali ügyeket, pereket, ilyesmiket latinul lehetett intézni. (Rengeteg nemzetiség élt ám akkor Magyarország területén, akik nem tudtak magyarul, mégis ugyanaz az állami közigazgatás vonatkozott rájuk.) Nem azt, hogy az irodalomnak meg mindennek is a nyelve latin volt (születtek persze irodalmi alkotások is latinul), vagy Uram bocsá' latinul beszélgettek volna az emberek egymással!! Ezt sokan félreértik.

Olvastam egyébként 17. századi birtokösszeírásokat, azokban rengeteg személy van megnevezve, pl. egy-egy nemes cselédjeit is megnevezik egyenként, név szerint, de "ősmagyar" nevekkel sehol nem találkoztam.

Annyira divatosak lettek most ezek a nevek, hogy néhány év múlva már általánosak lesznek szerintem, senki nem fogja csúfolni értük a gyerekeket.

Ma már több Csenge, Zselyke, Boglárka és Napsugár (bár utóbbi nem ősi) van, mint mondjuk Amália, Etelka, Julianna, amik néhány generációval ezelőtt voltak divatosak.

Sok nekem sem tetszik közülük, vannak iszonyatosan rossz hangzásúak is, de vannak köztük olyanok is, amik nem is olyan szörnyűek.

ma 12:19!

Azért, mert a kereszténység felvétele után a nevek többségét keresztény nevek váltották fel. Keresztelni pogány névre nem lehetett, ahogy a mai napig sem lehet. Ezért ezeket a régi (lehet ősmagyarnak, de inkább talán a kereszténység előttinek egyértelmű hívni) nevek nagyrészt kikoptak, egy részük családnévként vagy településnévként élt tovább. Aztán divat lett valóban őket újra előszedni, de ez kinek-kinek az egyéni ízlésén múlik.