Miért ilyen az anyukám?

Utolsónak igaza van, de nem könnyű minden helyzetben odabújni egy olyan emberhez, aki érezteti veled, hogy megsértetted, és azért sem hajlandó engesztelődni. Ez nálunk régebben volt divat, amikor még a szüleim együtt éltek, és többnyire egyesített erővel támadtak minden apró, jelentéktelen dolog miatt. Amióta anyával élek, könnyebben kibékülünk, sőt, kijelenthetem, hogy vita is csak elvétve támad köztünk. Fontos volt az a felismerés, hogy ne neki(k) akarjak megfelelni, hanem elsősorban a saját lelki békémet helyezzem előtérbe, emellett viszont mutassam ki, hogy szeretem őket. Tudnod/érezned kell, hogy szeret ő téged a maga módján, még ha nem is utal erre minden jel. Anyára kezdek úgy tekinteni, mint az egyik legjobb barátnőmre, meg merek osztani vele mindent, és mindketten a szívünkön viseljük egymás problémáit. Amióta érzi, hogy teljesen nyílt vagyok előtte és nem tartok tőle semmilyen téren, ő is megértőbben áll hozzám. Az a baj, hogy nagyon sok tehet nehezedik az anyukák vállára, és ezért nem mindig jutnak el odáig, hogy feltétlen szeretetüket kimutassák a lányuk/fiuk iránt. Ha ezt megértjük, azt biztosan meg fogják érezni rajtunk, és ez egy hatalmas lépést jelent a változtatás útján.

21/L