Mi erre a megoldás szerintetek? Mert elítélni mindenki nagyon el tud, de ha megkérdezem, hogy akkor mégis mi lenne a megoldás, akkor mindenki csak hápog.
Még egyetemen ismerkedtem meg a férjemmel, azonos anyagi körülményeink voltak. Összeházasodtunk, született 3 gyerekünk, én kerestem egy olyan állást, ami mellett el tudom látni a 3 gyereket, nem szakadok bele, de mégis szeretem. Nem fizet sokat, 170000-et keresek, előléptetésre nincs lehetőség. Mindeközben a férjem karrierje haladt előre, nagyon jó a szakmájában, sokat keres, kicsit több mint a 4-szeresét, mint én. Most már eljutottunk odáig, hogy nem kell nagyon sokat dolgoznia, tudjuk élvezni az életet. Teljesen jól élünk, boldogok vagyunk (nyilván vannak konfliktusok, mint mindenhol, nálunk sem csöpög a rózsaszín cukormáz a falról, de szeretjük egymást).
Viszont én rengeteg megjegyzést kapok, férjem családja, ismerősök, munkatársak szerint is kitartott vagyok, és a férjem pénzén élek jól. Ők aztán nem lennének kitartott naplopók, meg ingyenélők, nem lenne pofájuk külföldön mereszteni a s.ggüket más pénzén.
Lényegében persze igazuk van, a férjem fizetéséből élünk jól, az én fizetésem elmegy a megtakarításokra, meg biztosításokra, és ha külön kasszán élnénk, akkor kb a rezsi, meg az étkezés rám eső részét tudnám kifizetni, másra nem tellene.
De mi a megoldás? Költözzünk egy lyukba, hogy mindent tudjunk felesben fizetni? Ne menjek külföldre a családommal nyaralni, mert nem tudom kifizetni a rám eső részt? Váljak el a férjemtől, és keressek olyat, aki annyit keres mint én, csak hogy elmondhassam, hogy megélek a saját pénzemből? Keressek olyan munkát, ami többet fizet, és hanyagoljam el a 3 gyereket? Nevelje őket más, csak hogy elmondhassam, hogy mindent felesben tudjak fizetni?
Őszintén kérdezem, mi a megoldás szerintetek? Mert azt ezek a jóindulatú károgók persze nem tudják megmondani, csak szajkózzák, hogy ingyenélő, meg eltartott vagyok.
Amúgy nem szoktam ezzel foglalkozni, mi boldogok vagyunk így, megbeszéltük ezt, mielőtt a 3 gyerkőcöt is bevállaltuk, de ma 2 helyről is kaptam beszólást, és kicsit betelt a pohár.
Egyebkent ha a ferjed keresne kevesebbet, akkor meg az lenne a bajuk, hogy micsoda pipogya frater a ferjed, nem szegyelli magat, hogy te tartod el, valj el tole, keress valami rendes ferfit...
Ismered a tanmeset amikor az oreg meg az unokaja hajtjak a szamarat...
Egyik sem. Alkalmazott. Csak olyan szakmája van, és annyira jó benne, hogy meg is fizetik érte.
Egyébként vidéken ez nagyon jó keresetnek számít sajnos, Budapesten nem lenne ennyire kirívó az életvitelünk szerintem.
De ha már itt vagyunk, akkor lenne még egy kérdésem hozzátok. Sokat gondolkodtam, hogy miért is húztam fel magam ennyire, és azt kell mondanom, hogy anyósom miatt. Valójában ő az, akinek folyton epés megjegyzései vannak, a többi ember olyan ritkán teszi, hogy amellett aztán tényleg el tudnék menni szó nélkül. Viszont anyósom mesteri fokon űzi, hogy mások előtt én vagyok a kedvence, és mennyire szeret, viszont ha négyszemközt vagyunk, akkor sérteget.
Nem tudom elkerülni a találkozásokat, telefonbeszélgetéseket, így is a minimálisra redukáltam már. Szóval arra lennék kíváncsi, hogy szóljak-e a férjemnek erről, vagy ne. Tudom, hogy balhét csinálna belőle, nagyon határozott ember, és maximálisan kiállna mellettem. Érdemes a beszólogatások miatt családi balhét kirobbantani, vagy jobban járok, ha hallgatok, és ha nagyon betelt a pohár, akkor kiírom magamból? Akár itt a gyk-n kérdés formájában, mint most? Érdemes felvállalni, hogy akár tartós harag is lehet belőle? Szerintetek?
"Lényegében persze igazuk van" - nincs igazuk. 3 gyerek felnevelése mellett nem elvárható, hogy még a karriered is a topon legyen. 170-es fizetés ebben a helyzetben nagyon is jó.
"Őszintén kérdezem, mi a megoldás szerintetek?" - vérmérsékletedtől függően
- nem kell törődni vele
- el kell küldni mindenkit melegebb éghajlatra
Szerintem a család arról szól, hogy segítjük egymást. Ha csak az egyik keres, és ez mindkettejüknek jó, senkinek nem lehet egy szava sem. Akkor is, ha nincs gyerek.
Ha én 20 éves lennék, és eltartana a 40 éves pasim, ahhoz sem lenne senkinek köze. A te esetedben meg pláne.
Azzal nincs gondjuk, hogy a gyerekek is tulajdonképpen "kitartottak"?
1. Honnan tudja bárki kivülálló, hogy melyikötök mennyit keres? Mert ehhez SENKINEK sincs köze, még az anyóséknak sem.
2. Senkinek nincs joga a ti pénztárcátokban turkálni, ha valakinek nincs jobb dolga, akkor figyelmeztesd, hoyg a saját életével törödjön, és ott rakjon rendet, ne pedig másokkal foglalkozzon.
3. A különféle beszólásokat elintézheted azzal, hogy rákérdezel, NEKI mi köze van a ti anyagi helyzetetekhez.
4. HA valaki felhozza, akkor egysezröen nem reagálsz rá, hanem témát váltasz.
De a legfontosabb, hogy senkinek ne mondjátok el, hogy mennyi a jövedelmetek, és melyikötök mennyit ad bele.
Normális családban - annak tűntök - nincs olyan, hogy én pénzem, meg te pénzed.
Közös és kész. Erre az a megoldás, hogy te a hülye megjegyzésekkel nem foglalkozol. A házasságban közös vagyon van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!