Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Vajon jobb lesz majd akkor,...

Vajon jobb lesz majd akkor, ha messzire költözöm?

Figyelt kérdés

Huszonéves fiatal vagyok, aki még a szüleinél él. Van egy húgom, aki tizenévesen odaszült egy gyereket a szüleim nyakára a nála sokkal idősebb pasijától. A pasas is a szüleim nyakán él már több éve, ami a szüleimet nem tudom, hogy zavarja-e vagy sem, de eléggé asszisztálnak a testvéreméknek mindenben. A szüleim vagy élnek-halnak az unokáért, annak ellenére, hogy szülőként sosem foglalkoztak velünk, mindig tehernek éreztük magunkat a számukra. Nemrég egy vita miatt a húgomék úgy döntöttek, hogy elköltöznek a szüleimtől, így elmentek a gyerek apjának házába, ami már 1 éve még mindig felújítás alatt áll. Kb. egy hónapig nem is beszéltek a szüleimmel a vita után, azután anyám kereste meg őket, hogy hadd lássa már az unokáját. Előttem végig hazudott, többször rákérdeztem, mindig tagadta, hogy kibékült volna a testvéremékkel, holott így volt. Mikor hozzájuk ment látogatóba, mást hazudott nekem...stb. Aztán egyszer csak beállítottak a testvéremék a gyerekükkel mihozzánk (vagyis a szüleim házába), ekkor esett le az egész, hogy átejtett engem anyám, bár ő még a mai napig tagadja, hogy visszaédesgette volna őket. Százszor megkértem, hogy ha jót akar, ne hívja őket ide vissza, mert én nem bírok velük egy fedél alatt élni, erre csak azt választ kaptam, hogy ő is a lánya, nem csak én. Míg itt laktak 2-3 évig, nem volt életem, sem éjjelem, sem nappalom, mert folyton zajongtak, éjszakánként üvöltöztek, veszekedtek, nappal lépni nem lehetett tőlük a házban, nekem kellett utánuk takarítani, mosogatni még egyetem, munka után, mert ők egy kézmozdítást soha nem tettek a házban. Éjszaka a gyerekük sírt, nappal a kutyájuk ugatott egyfolytában, sem aludni, sem pihenni nem tudtam soha, már majdnem minden nap sírtam az idegességtől és a kimerültségtől. Mind a testvérem, mind a párja támadt már rám (testvérem testileg is bántalmazott, a párját meg 2x is apám kapta el az utolsó pillanatban, mielőtt megütött volna). Ki nem állhatom őket, csak élősködnek a szüleimen. Anyám mindezek ellenére vissza akarja őket csalogatni. Most, 2 hónappal a vita után minden nap idejárnak hozzánk, a gyerek már egész nappal itt sír, zajongnak, koszolnak, csak épp nem itt alszanak. Mi a párommal költözni tervezünk, csak munkát kellene hozzá találnunk messze innen, de mindenképp el akarunk innen menni. Kicsit tartok a dologtól, pályakezdőként egy idegen helyen, ismerősök nélkül, de már nem bírom ezt a környezetet. Félek attól is, hogy a család ott is utolér... nemrég elutaztunk a párommal 2 hétre, direkt megkértem anyámat, hogy a testvéreméknek még csak a nevét se említse, mert nem vagyok rájuk kiváncsi a történtek után. Ennek ellenére 2 hétig majdnem minden nap csak a húgomékról tudott beszélni a telefonban. Abszolút nem érdekli a szüleimet, mi van velem, hogy lassan belebetegszem a helyzetbe (pláne, hogy a munkahelyem is borzalmas), hogy lassan úgy érzem, megfulladok a sok gondtól. A kérdés csak az, hogy ha elmenekülök ez az egész elől, jobb lesz-e.

Volt valaki esetleg hasonló helyzetben? Mérgező szülők, illetve ilyen testvér elől el lehet egyáltalán menekülni?


2015. aug. 9. 11:57
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:

Csak ismételni tudom, egy ilyen kusza családból csak költözni érdemes. Azért a kapcsolatot ne szakítsd meg, legalábbis én arra inkább olyant tudok elképzelni mikor vkit szexuálisan zaklatott a saját családtag, vagy hatalmas adósságokat halmozott fel és a gyereke nyakába varrta, stb. Az hogy ilyen játszma szintjén élik az életet, sajnos a nagy magyar átlag..

Olvasd el ha van kedved a Mérgező szülők c könyvet, sok dologba ráismernél a saját helyzetedre. És a mérgező szülőkről dióhéjban azt kell tudni, hogy nagyon sokszor pontosan a bűntudatkeltéssel manipulálnak, még akkor is ha nem tudatosan hanem tudat alatt teszik ezt. Ha költöztök, biztos lesz nagy megmondás micsoda hálátlan gyerek vagy te és majd meglátod nem úgy van az, majdcsak beletörik a bicskád a nagy önállósodásba, de tartsatok ki, egészséges mentailtás és kiegyensúlyozott családi élet náluk, velük nem vár csak külön!

2015. aug. 10. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 A kérdező kommentje:

Ma is nyugodt, normális körülmények közt közöltem a szüleimmel, hogy a párommal már messzebb keresünk állást, ha így folytatódnak a dolgok, elmegyünk innen. Erre kinevettek, hogy a párom úgysem fog jó állást találni (sajnos pályakezdő, mert eddig nem a szakmájában dolgozott, így nem könnyű, de a mostani munkáját sem akarja folytatni). Nem hiszik el, hogy valaha a saját életünket tudjuk élni, pedig most is azt tesszük, csak itt lakunk, de mindent magunk intézünk, csinálunk amúgy (pl külön főzök is, más ügyben is alig van szükségünk segítségre 2 évben 1x).


A Mérgező szülők könyvet elkezdtem régebben olvasni, csak bevallom, 2/3-ánál abbahagytam, mert abszolút nem ismertem magamra egyik szereplőben sem. Engem nem vertek, nem voltak alkoholisták a szüleim, csak szimplán nem foglalkoztak eleget velem, és emiatt a húgomat is nagyon elrontották. De azon kívül normális körülmények közt éltem - mindaddig, míg ennyien nem lettünk a házban.

2015. aug. 10. 17:07
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!