Vajon jobb lesz majd akkor, ha messzire költözöm?

Huszonéves fiatal vagyok, aki még a szüleinél él. Van egy húgom, aki tizenévesen odaszült egy gyereket a szüleim nyakára a nála sokkal idősebb pasijától. A pasas is a szüleim nyakán él már több éve, ami a szüleimet nem tudom, hogy zavarja-e vagy sem, de eléggé asszisztálnak a testvéreméknek mindenben. A szüleim vagy élnek-halnak az unokáért, annak ellenére, hogy szülőként sosem foglalkoztak velünk, mindig tehernek éreztük magunkat a számukra. Nemrég egy vita miatt a húgomék úgy döntöttek, hogy elköltöznek a szüleimtől, így elmentek a gyerek apjának házába, ami már 1 éve még mindig felújítás alatt áll. Kb. egy hónapig nem is beszéltek a szüleimmel a vita után, azután anyám kereste meg őket, hogy hadd lássa már az unokáját. Előttem végig hazudott, többször rákérdeztem, mindig tagadta, hogy kibékült volna a testvéremékkel, holott így volt. Mikor hozzájuk ment látogatóba, mást hazudott nekem...stb. Aztán egyszer csak beállítottak a testvéremék a gyerekükkel mihozzánk (vagyis a szüleim házába), ekkor esett le az egész, hogy átejtett engem anyám, bár ő még a mai napig tagadja, hogy visszaédesgette volna őket. Százszor megkértem, hogy ha jót akar, ne hívja őket ide vissza, mert én nem bírok velük egy fedél alatt élni, erre csak azt választ kaptam, hogy ő is a lánya, nem csak én. Míg itt laktak 2-3 évig, nem volt életem, sem éjjelem, sem nappalom, mert folyton zajongtak, éjszakánként üvöltöztek, veszekedtek, nappal lépni nem lehetett tőlük a házban, nekem kellett utánuk takarítani, mosogatni még egyetem, munka után, mert ők egy kézmozdítást soha nem tettek a házban. Éjszaka a gyerekük sírt, nappal a kutyájuk ugatott egyfolytában, sem aludni, sem pihenni nem tudtam soha, már majdnem minden nap sírtam az idegességtől és a kimerültségtől. Mind a testvérem, mind a párja támadt már rám (testvérem testileg is bántalmazott, a párját meg 2x is apám kapta el az utolsó pillanatban, mielőtt megütött volna). Ki nem állhatom őket, csak élősködnek a szüleimen. Anyám mindezek ellenére vissza akarja őket csalogatni. Most, 2 hónappal a vita után minden nap idejárnak hozzánk, a gyerek már egész nappal itt sír, zajongnak, koszolnak, csak épp nem itt alszanak. Mi a párommal költözni tervezünk, csak munkát kellene hozzá találnunk messze innen, de mindenképp el akarunk innen menni. Kicsit tartok a dologtól, pályakezdőként egy idegen helyen, ismerősök nélkül, de már nem bírom ezt a környezetet. Félek attól is, hogy a család ott is utolér... nemrég elutaztunk a párommal 2 hétre, direkt megkértem anyámat, hogy a testvéreméknek még csak a nevét se említse, mert nem vagyok rájuk kiváncsi a történtek után. Ennek ellenére 2 hétig majdnem minden nap csak a húgomékról tudott beszélni a telefonban. Abszolút nem érdekli a szüleimet, mi van velem, hogy lassan belebetegszem a helyzetbe (pláne, hogy a munkahelyem is borzalmas), hogy lassan úgy érzem, megfulladok a sok gondtól. A kérdés csak az, hogy ha elmenekülök ez az egész elől, jobb lesz-e.

Volt valaki esetleg hasonló helyzetben? Mérgező szülők, illetve ilyen testvér elől el lehet egyáltalán menekülni?