"Ne vállalj gyereket, használd ki a fiatalságod". Mégis hogyan?

Én sem értem, miért van az, hogy azt hiszik, valakinek vagy uncsi az élete és gyereket akar, vagy minden nap a hányásában fetreng.

Egy tízessel idősebb vagyok nálad, soha nem voltam buliban, otthonülős könyvmoly vagyok, és nekem ez is kiélés. És nem akarok gyereket, pedig nem szakítana félbe semmilyen vad partit.

Szerintem is fiatal vagy, de csak azért, mert így iskolapadból mész babázni, és felnőtt nem is voltál soha. Mármint olyan felnőtt, aki csak önmagáért felelős. Így megint csak kikerülöd, ha eltart a párod, neked meg babázni kell csak.

Nálunk is tervezett mindenki ilyen fiatalon, most 24 lányból 3-nak van gyereke, mert közben a többség megtapasztalt egy csomó dolgot, utaztak, dolgoztak, akármilyen nyálasan hangzik, keresték önmagukat.

Szerintem suliból kiesve nem tudhatod, hogy ki vagy, a gyereked pedig megérdemli, hogy ne egy pótlék legyen, hanem egy olyan szülője legyen, akinek az élete gyerek nélkül is kiegyensúlyozott és boldog volt.

lakva ismered meg a másikat! nem az, hogy két napig kibírjátok.

oké ő dolgozik.

és te miből akarsz eltartani ennyi gyereket?

majd terhesen kint kapálsz?

kicsit nőjél fel, gondolkozzál, aztán szaporodj!

Jaj, a heti 2-3 nap együttlét közel sem jelenti azt, hogy együtt éltek!

A háztartásvezetésen és a családfenntartáson van a hangsúly! Abba bizony bele kell rázódni, évek telnek el, mire belejön egy pár.

Tudod-e például, hogy mennyire "kell" kiszolgálni a párod? (nekem nagy a gyanúm, hogy bizony erősen ki kell, mert ha még otthon lakik ennyi idősen /nyilván 30 felett van, ha nem mered bevallani/ és már az anyukája is odavan érted, mert már szabadulna a fia kiszolgálásából...)

Miből élnétek?

Hol élnétek?

Tudod-e, mi a rezsi? Mibe kerül az élet?

Mibe kerül egy gyerek?

Ezekre a választ csak tapasztalatból tudhatod, ha több évig együtt élsz valakivel külön a családtól.

Jól gondold meg, mert ha most teherbe esel, utána már nincs visszaút, és teljesen kiszolgáltatott leszel a férjednek, mert ő fog eltartani...

Használd ki a fiatalságod = TANULJ, tanulj, tanulj, szerezz olyan végzettséget vagy szakmát, ami téged tényleg érdekel, amivel biztos jövőd lehet (ez manapság nagyon nem egyszerű). Élvezd ki, hogy van időd új ismereteket szerezni, ismerd meg önmagadat (hobbi, érdeklődés, sport, lelki dolgok) és a világot (utazz, járj nyitott szemmel, ismerj meg új kultúrákat és embereket).

Aztán ha kitanultad amit szeretnél dolgozz, és bizonyosodj meg róla, hogy tényleg ez az, amire vágysz. Keress pénzt, és nőj fel (igen, először akkor nősz fel, amikor végre fenn tudod magad tartani), gazdálkodj a keresetedből, élj és légy független. Légy felnőtt.

Na ekkor és csak ekkor tanulod majd meg mi az a FELELŐSSÉG, ha először MAGAD IRÁNT felelősséget tudsz vállalni, és nem gyerekfejjel várod el másoktól, hogy téged és még egy kisbabát is eltartsanak úgy, hogy te semmit nem adsz ebbe a kapcsolatba.

Nem kell zseninek lenni, hogy kitaláld, hogy azért keres egy idősebb pasas gyereklányt feleségnek, hogy átvegye a mamától a stafétabotot.

Kell neki egy asszonyka, aki kiszolgálja. Azt, hogy ne tudj lelépni, ha besokallsz, bebiztosítja a babával. Egy 25 éves nőnek már lenne annyi esze, hogy elgondolkodik ezen. Addig nem vagy elég érett, amíg nem látod be, hogy nagyon furcsa, ha egy férfi egy 18 évessel tervezi az életét.

Csak egyet kérdeznék, mert a többiek már feltették a többit: mit csinálsz, ha párod megbetegszik, munkaképtelenné válik, vagy esetleg csak pár hónapra kiesik a munkából? Akkor is tudnád fedezni a gyerekkel (gyerekekkel) járó tíz és százezres nagyságrendű kiadásokat úgy, hogy se épkézláb végzettséged, se munkatapasztalatod, se munkád?

Ez is beletartozik a felelősségteljes gyerekvállalásba, nem véletlenül van két szülője a gyereknek.

Amellett nem korrekt dolog egy 18 éves lányt heti szinten gyerekvállalással nyüstölni, még akkor sem, ha te ezt hízelgőnek, pozitívnak érzed. Nem vagyok ellene a nagy korkülönbséges kapcsolatoknak, 15 voltam, amikor párom közel kétszer annyi, és ennek jópár éve, így ismerem is. De ne hidd azt, hogy heti két napból megismered. Mikor egy éve, napi szinten együtt vagytok, kiismered azokat a szokásait is, amit egyébként első időkben takargat az ember (féknyomos gatya, mosatlan edény, kaja közben fingás, orrtúrás - igen igen, mindenkinek van ehhez hasonló heppje! És ez még csak nem is saját példa!) na akkor mondhatod, hogy KEZDED megismerni. Addig ennyi kevés a felelősségteljes gyerekvállaláshoz.

Oszinten mit fogsz tudni tanitani a gyerekednek semmi elettapasztalatod iskolad munkahelyed

Semmit nem lattal meg a vilagbol

nem szeretnel utazni idegen kulturakat megismerni?Egy gyerekkel mar tuti nem lehet.

Boven raersz meg tanulj dolgozz tanuld meg magad eltartani mielott egy kisembert hozol a vilagra

gyakorlatilag azért akarsz gyereket hogy legyen társaságod

nincsenek barátaid és egy idősebb fazonal jársz üvölt rólad hogy sérült szeméályiség vagy

mégis milyen gyereket tudnál így nevelni...