Mit tegyek? Meg akarok halni.

serdülőkorban ez az érzés normális (szerintem)

pláne ha a szüleid is rásegítenek.

tudom miről beszélsz...

nekem szemléletváltás segített.

elhatároztam hogy ha ennyire gyűlöl a világ akkor nem adom olcsón az irhámat, megkeserítem azok életét akik az enyémet is.

így sikerült kitörnöm, és találtam egy új életre.

most 35 vagyok, serdülő gyerekkel... :)

és boldog az életem.

az előző vagyok.

ne add meg nekik azt az örömöt hogy eltűnsz az életükből.

kezd új életet és szarj a fejükre.

A fájdalom akkor a legnagyobb, ha olyanok okozzák akiket szeretünk, akik felé teljesen nyitottak vagyunk. Ha sokszor tapasztaljuk ezt, akkor ez érzékennyé tesz minket és már észre sem tudjuk venni az esetleges szeretet megnyilvánulásokat részükről. Ez kétségbe ejt és úgy érezzük ha nekik sem kellünk, akkor senki sem fog szeretni soha és ezért nem érdemes tovább élni. De ez egy olyan ördögi kör, amely mind mélyebbre visz és depresszióba sodor. Már mi magunk sem vagyunk képesek szeretettel reagálni, mert a rég elfojtott keserűség felszínre tör akkor is, amikor egyébként szeretetért kiáltanánk! A környezetünk pedig úgy érzi, egyre elviselhetetlenebb a természetünk és egyre kevésbé vagyunk szeretetre méltók.

Ebből a körből kitörni csak úgy lehet, ha egyrészt tudatosan változtatsz Te a hozzáállásodon és tudatosan törekszel a jó és szép dolgok észrevételére, és te magad is törekszek jót tenni és szeretni annak ellenére is, hogy mások gonoszak veled szemben, másrészt belekapaszkodsz egy olyan külső szeretet-forrásba, amely feltétel nélkül elfogad téged. (Ez pedig véleményem szerint legjobban, legszebben a Bibliában van leírva: ahogy Isten szeretett minden embert és elküldte Jézus Krisztust , hogy helyettünk haljon meg a kereszten és adjon új esélyt egy tiszta életre. Rómaiakhoz írt levél 5.részben a 8.versben azt olvashatjuk: „Az Isten pedig hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.”)