A férjem teljesen kifordult magától. A családom szerint legyek türelmes, előbb-utóbb visszaáll a régi rend. Igazuk van?

Kérdező, legalább _TE_ felfogtad, hogy _ÉN_ valóban segíteni szeretnék rajtad?

Nekünk is voltak nehezebb periódusok a házasságunkban, és ugye a drága jó kibicek (akiknek semmi se drága) azonnal duruzsolnak: "ne hagyd magad!", állj a sarkadra!", "nem vagy te a cselédje (a nőnek)", "mi vagy te? Egy két lábon járó bankautomatába szerelt háztartási robot? (a férjnek)".

Aztán csöndes elégtétellel mondogatják maguknak, hogy "tessék! itt a bizonyíték, hogy nem én gyaktam szét a házasságomat, lám, ezek is milyen szépen éltek látszólag, oszt tessék! Már gyilkolják egymást!"

Persze van az úgy,hogy valamelyik fél nem képes feldolgozni az anyagi helyzet javulását vagy romlását. De az első kanálcsörrenésre rohanni válni! Rémületes baromság, mindenki csak veszíthet rajta.

már bocs utolsó de te azt tanácsolod egy vállsághelyzetben lévő nönek hogy csendben türje hogy szóban lelkileg terolizálják

igenis álljon a sarkára és válljon el ha az kell

mert hosszútávon tönkre teszi a gyerekei és a saját életét is

A dyslexia ma már hatékonyan kezelhető.

Na jó, én kiléptem, itt én csak feketeseggű lehetek (hím ivarszervekkel születtem).

Bocs, hogy élni merészelek.

Minthogy a férj véleményét a sztoriból nem ismerjük meg, így nem egyértelmű, ki terrorizál kit lelkileg.

Szerintem az lenne a jó, ha leülnének, és ezt megbeszélnék egymás között. A családterápia is jó ötletnek tűnik.