A férjem teljesen kifordult magától. A családom szerint legyek türelmes, előbb-utóbb visszaáll a régi rend. Igazuk van?

"Abba még belenyugodnék, hogy a háztartás rám marad,"

Hát én nem.

"ő tart el, ez a minimum" szöveg pedig egy beképzelt, arrogáns pasira utal.

Ha fél év alatt nem állt rendre a rend, akkor már nem is fog. Ne szokj hozzá. Nem a cselédje vagy.

Hát apu meglőtte a hárompálcikást a búcsúban. Persze, hogy nem marad minden a régiben. Azért gondolom, ennyi pénzért valamivel több felelősség, és stressz is jár, nem csodálom, hogy otthon nem a ház körüli gondok érdeklik elsősorban.

Nyilván az elvárás, és az új feladatok is nyomják a vállát, nem hiszem, hogy kényelmesebb most az élete, mint a régi, bejáratott feladatokkal volt.

Miért ne jönne meg az esze? Meg kell beszélni, hogy ha nem tud táppénzre menni, akkor kell valakit fogadni mellé, amíg otthon gyógyul. A takarítónőt meg nem kell erőltetni, amíg nincs igénye rá.

200 ezer forint az manapság jó fizetésnek számít, tehát nem ő tart el!

Ha ennyire sz.rik rátok már fél éve, akkor nem sok javulásra számíthatsz.

Én a helyedben fognám a gyerekeket és elköltöznék

Az eszedbe se jut, hogy manapság ekkora fizetését nem malmozni és fészbukozni kell, ergo eléggé le lehet terhelve.

És azon gondolkodtál-e, hogyha a drága jó feminista tanácsadókra hallgatsz és a férjedet rúgják ki, akkor ezek a kedves (szajhára irigy!) tanácsadók mennyi lóvét fognak küldeni neked havonta?

Kedves 19-es: eszedbe sem jutott, hogy munkaviszony mellett három gyereket és egy teljes háztartást ellátni - hogy a szóhasználatoddal éljek - nem "malmozást" és szórakozást, hanem embertelen stresszt jelent - ráadásul úgy, hogy a Kérdező a 200.000 forintos jövedelme mellett legalább ugyanilyen értékű nevelési tevékenységet és házimunkát végez?!

Ha a "kedves" férj elveszítené ezt az állást, valószínűleg találna másikat - esetleg kisebb fizetésért. Olyan állást, ami nem emésztené fel a teljes szabadidejét, lehetőséget hagyva arra, hogy a gyerekeivel is érdemben foglalkozzék ill. elhárítsa annak a veszélyét, hogy a feleségét ismétlődő kényszerszabadságai és a beteg gyerekek mellett töltött táppénzes távolmaradásai miatt elbocsássák, tehát a (valószínűleg fontos és szeretett) munkáját, nem utolsó sorban az anyagi kiszolgáltatottságtól őt megóvó jövedelemforrását elveszítse. Azt pedig megtartani életbevágóan fontos egy ilyen arrogáns, zsebét teátrálisan ütögető és a feleségét fizetett alkalmazottként kezelő férj mellett. A jövő távlatában, a gyerekek érdekében is.