Szerintetek hogyan bírhatnám ki? Amíg el nem költözök.

Sziasztok, nem panaszkodásból írom most ezeket , de idegileg úgy érzem már nem bírom. Tökre türelmes ember voltam. De ebből már elegem van. Otthon mindig én vagyok a céltábla. Anyu is hazajön egyből kiabál, neki mind1 csak tudjon valamibe belekötni. Minden egyes dolog miatt, én vagyok a hibás. Mást nem is hallok itthon, csak hogy én mit csináltam, én voltam. Sógornőmet meg egyenes utálom. Valamik nap meg magyaráztam neki, foglalkozzon magával engem hagyjon békén. Már ott tartok hogy még szól valamit, nem érdek hogy nő de úgy pofán vágom. Múltkor egy kép miatt, volt egy elég nagy vita. Meg magyaráztam nekik, el lehet innen költözni szégyenlétek magatokat hogy 30éves itt laktok. Apu azt kérdezte tőlem, miért nem költözök el a barátnőmmel. Mondtam neki én? 19éves? És azok ott 30éves itt vannak... El is mentem otthonról két napra van egy ház ahova be tudnák költözni. De ezt az anyagiak gátolják. Nem rég végeztem a sulival, evvel biztos munkát tudok találni. De legalább az is 1-2 hónap mire a barátnőmmel, közösen rendbe raknánk azt a házat. Már évek óta megy ez a családban. Azt el felejtettem le írni, mikkor el mentem anyu oda jött könyörögni hogy menjek vissza. Fizetést is mikkor kaptam, egyből anyu is oda jött hogy adjak ennyit meg annyit. Jó hangosan mondtam, hogy nem adok. Ők sem adnak itt laknak és nem fizetnek semmit sem. Azóta már fizetnek így én is bele adom azt amivel járok...