Miért "kegyetlenség" az idős nagyszülőt öregek otthonába vinni?

Egy kisgyereknek is szüksége van idővel kortárs közösségre. Sok idős embernél épp az okoz gondot, hogy egyedül csak vegetál, feleslegesnek érzi magát! Az otthonokban van közösség, programok, stb. Nagyapám otthonban él, a szüleim rendszeresen látogatják, és már mondták, hogy bármelyikük marad egyedül, otthonba fog költözni.

Most mégis melyik ujját harapja egy családtag? A szendvicsgenerációra hárul az idősgondozás terhe is, ha azt várja el a társadalom, hogy ne küldje otthonba. Csakhogy lehet, hogy egy 40-50 évesnek, akinek van egy lerobbant 70-80 éves szülője, akit gondozni kell, többnyire vannak tizenéves gyerekei, akikről szintén gondoskodni kell. Nem pelenkázni, de éppen etetni, taníttatni, ami pénzbe kerül, ami miatt dolgozni kell. Esetleg befigyel egy kis lakáshitel és más kötelezettség is, meg a saját - nem túl vastag - nyugdíja is jön majd pár év múlva, amihez jó lenne félretenni egy kis kiegészítést. Az egyszerűen nem megy, hogy egy dolgozó középkorú otthagyja a munkáját egy idős hozzátartozó miatt, ezt csak a nagyon-nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak, más nem.

A mi nagymamánkat a nagynéném vette magához. Nem tudta már ellátni magát, nem főzött, nem mosott, nem takarított. Mivel messze laktunk, munka mellett nem tudtunk ránézni hétköznap, így volt, hogy napokig nem evett, mert elfelejtette. Sz** pelenkáit szerte hagyta a lakásban, a kajamaradékokat is, beköltöztek a hangyák, az egerek. Amikor elesett és combnyaktörést szenvedett, akkor vettük magunkhoz. Csak pár lépést tud járókerettel tenni. Mivel nagynéném dolgozik, így ebédre jön egy gondozónő, aki megeteti, bepelenkázza, de ezt leszámítva mindig a nagynéném van vele. Lelkileg, idegileg megviseli, éjjel is ugrasztja sokszor a mama, nehéz vele. Fáj a dereka, gerince, ahogy minden nap többször emelgeti a 80 kilóját. Egy ápoló az öregek otthonában dolgozik 8 órát, utána leváltják és másnap kipihenve, mosolygósan ellátja az időseket. Aki otthon ápol, azt soha senki nem váltja le, max. 1-1 órára, amíg dolgozik (ha tud mellette). Jobb lenne a mamának az otthonban. osztálytársam mamája fizetős otthonban van ketten vannak egy szobában. Vannak közös programok, kert, még macskája is van a helynek. 10 éve él bent és imádja. Elmentünk hozzá meglátogatni és az idősek véleménye az volt, hogy szeretik és látszott, hogy jól elvoltak ott. Mivel a mai világban nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy ne dolgozzanak és egész életében gondozzák az időseket, ezért be kellene őket adni. Nem várhatják el, hogy gyerekvállalás helyett/mellett őket babusgassuk, mert akkor tényleg kihal ez a nép, ők már nem termelnek semmit az országnak. A másik mamám is kitalálta, hogy majd én őt megápolom ha lerobban és semmit nem tesz azért, hogy jó állapotban legyen. Alig tud menni, de kertet kapál (pedig nem szorulna rá) meg hasonlók. Az nem érdekli, hogy én a párommal kettesben akarok élni és babát szeretnénk és otthon valami zenét hallgatnánk Mária rádió helyett és csak úgy, élnénk egy kicsit a normális, fiatal életünket, ahogy anno ő is, mert mi is leszünk öregek és ha úgy adódik, be is megyünk egy otthonba, hogy ne csak teher legyünk a gyerekeink, unokáink nyakán... mert úgy gondolom, önzőség lenne.

Az én nagymamám 94 évesen került egy idősotthon ápolási osztályára. Otthon tartottuk, amíg lehetett. Megvoltak a fokozatok: először elég volt a családtagok segítsége, amikor romlott a helyzet (Alzheimer), gondozók is ránéztek naponta, vitték az ebédet. Aztán már annyira zavarodott volt, hogy marékszámra szedte a gyógyszereit, nem evett rendesen. Egy alkalommal rosszul lett először kórházba került, majd a szüleim találtak számára egy megfelelő helyet. Rendszeresen látogatjuk, bár egyre kevésbé ismer meg minket, beszélni sem tud. Rossz így látni, de ha otthon marad, már nem élne.