Miért "kegyetlenség" az idős nagyszülőt öregek otthonába vinni?

Nagyim hallani sem akart otthonról. Már 50 éve élt a lakásában, nem akart máshova költözni (férjét és egyetlen fiát már rég elvesztette).

Csigolyatörés (és súlyos csontritkulás, érelmeszesedés) után sem vittük sehova.

Napi 3x járt hozzá ápoló, aki fürdette, pelenkázta, mi meg ahogy tudtunk. Heti többször. Bevásárolni, csekkeket intézni, stb.

Jól elvolt így is. Szerintem abba rokkant volna bele igazán, ha "bedugjuk" valahova.

A csecsemők/kisgyerekek ellátását is megoldják a szülők, nem teszik őket otthonba, hogy csak ünnepnapokon legyen a családdal.

Az egész onnan indul, hogy régen a család egy része (anya, lányai, gyerekek) napi 24 orában otthon voltak, és mindig volt valaki, aki tudott az idös családtagokra vigyázni, és mivel elég sokan voltak, nem egy emberre hátult az egész testi és lelki tehet. Ilyen esetben ha beadták az idös embert egy gondozóba, ahol általában nem volt senkinek sem ideje, sem ekdve akárcsak szóbaállni is vele, lehetett kegyetlenségnek minösíteni.

MA viszont, amikor normál esetben az egész család dolgozik, a nap nagy részében az idös valaki majdnem egész idö alatt egyedül van, nem tud senki figyelni rá. Azt nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy egy valaki azért adja fel a munkáját, hogy gondozza az illetöt, és az sem megoldható, hoyg házi gondozót fogadjanak mellé. (Mert anyagilag semmiképpen nem fér bele).

Egy jó idösek otthona, ahol van elegendö ápoló/gondozó, és megfelelö körülmények közt lehet az idös családtag, sokkal jobban oda tudnak figyelni rá, szakszerüen ellátják, ha bármilyen gondozásra, ápolásra szorul, mint ahogy egy (nem szakképzett) családtag tudná tenni.

Az meg, hogy felháborodnak valakik: ez az, amivel nem érdemes foglalkozni, mert erre midnig talál okot,aki akar. Ha otthonba adják, akkor azért, ha nem, akkor azért, mert nem megfelelöen gondozzák, stb.

Ha a saját körülményieik alapján a lehetö legjobb megoldást választják, akkor másnak semmi köze ehhez, és nemkell a kivülállók véleményét egyáltalán figyelembe venni.

Nem kegyetlenség, sőt éppen hogy egy normális lépés bizonyos helyzetekben. Felelős családok heteken, hónapokon át keresik a megfelelő helyet az idős családtagnak, ahol vigyáznak rá, megfelelően gondját viselik. Nem kell hallgatni arra, aki emiatt lehurrog.

Öltöztesse, fürdesse, etesse, tegye tisztába ő az idős, gyakran túlsúlyos embert, ha akarja, bírja. Vagy figyelje reggeltől estig, nem tűnik-e el úgy, hogy haza sem talál, mert már annyira elbutult. Sajnos az emberek idős korukra le tudnak épülni annyira, mint egy csecsemő, kisgyerek, sőt testi és/vagy értelmi fogyatékos kisgyerek, ilyenkor speciális, napi 24 órás felügyeletet, gondozást igényelnek, amire sem a dolgozó családtagok, sem az idős, rossz fizikai állapotban lévő házastárs/élettárs nem alkalmas.

"A csecsemők/kisgyerekek ellátását is megoldják a szülők, nem teszik őket otthonba, hogy csak ünnepnapokon legyen a családdal."

Aha. Csak amíg vele vannak kapnak egy csomó kedvezményt, ami ha nem is teljesen, de pótolja a kieső jövedelmet. És utána köteles a munkáltató visszavenni, ki sem rúghatja. Szerinted mi történne, ha én közölném a munkahelyemen, hogy most kb 3 évig kell az idős rokont gondoznom 0-24-ben, de ha meghalt, visszajövök, addig várjanak rám?

#11: a csecsemő, kisgyerek 3-6-10 kg, az idős ember 60-80-120 stb. kg. Nem mindegy, melyiket kell gondozni, emelgetni.

A csecsemő, kisgyerek otthon van 1-2-3 évig, aztán megy óvodába, iskolába, egyre önállóbb, egyre kevesebb vele a baj, lehet mellett dolgozni. A csecsemő, kisgyerek egyre okosabb, az öreggel meg egyre több a gond, és nincs vége. Eljöhet az a pillanat, hogy elkóborol, és nem talál haza, magára nyitja a gázcsapot, és felrobbantja az egész épületet.

"Aha. Csak amíg vele vannak kapnak egy csomó kedvezményt, ami ha nem is teljesen, de pótolja a kieső jövedelmet"

Kb. 23.000 Ft. A pelenkára elég.