El fog hagyni a párom, mert nem akarok gyereket, számítsak rá?

"bocsi, nem tudtam, hogy te egy jós vagy, aki tisztán látja a jövőt, hogy a srác mivel járna jobban vagy rosszabbul.

Miért nem bírod elviselni azt a tudatot, hogy a srác majd meghozza a saját döntését."

Bízom benne, hogy így lesz.

"A "megajándékozza egy babával"... ez a kifejezés tömény szar, nyálasabb nem is lehetne."

+1

"Nekem csak az a problémám az egésszel, hogy ha most Kérdező pasija úgy döntene, hogy szakít, akkor még Kérdezőt kéne sajnálnuk, miközben már így is éveket vett el egy ártatlan ember életéből" - nekem úgy tűnik az előzményekből, hogy a Kérdező már említette neki párszor... már bocs, de az nehogy már a Kérdező hibája legyen, ha a párja önámítást folytat... egyébként is undorodom a "majd ha felnősz, majd pár év múlva, majd másképp fogod látni, majd rájössz" hozzáállástól, bármilyen témában is hangzik el, bárkik között, szóval semmi bajom nincs vele, ha valaki a saját tudálékoskodására és a másik lenézésére szúr rá...

És nem kell ezt remélni, mindenképp meg fogják hozni mindketten a saját döntésüket a kapcsolatukról még néhányszor az életben, ami egyébként a férfit nézve semmiben sem különbözik a tök átlagtól, minden kapcsolatban hosszú távon 50/50 az esély az együtt maradásra, vagy a szétválásra.

Azt meg - férfiként - totál képtelen vagyok megérteni én is (valaki már írta), hogy hogyan lehet valaki számára előrébb való egy még meg se született gyerek a saját párjánál. Milyen megalázó ez már egy kapcsolatban, ha az első nem a másik, hanem a majdani babika...

"Azt meg - férfiként - totál képtelen vagyok megérteni én is (valaki már írta), hogy hogyan lehet valaki számára előrébb való egy még meg se született gyerek a saját párjánál. Milyen megalázó ez már egy kapcsolatban, ha az első nem a másik, hanem a majdani babika..."

Nekem már az abszurd, hogy ezt a kettőt így szembe kell állítani. TERMÉSZETES, hogy a srác úgy érzi, hogy gyerek nélkül nem teljes az élet.

Akkor ne rabold az idejét, hanem szépen engedd el. Állítólag szereted, vagy mi. Akkor?

Majd találtok olyan párt magatoknak, akivel úgy megy ez a dolog neki is, neked is, ahogy szeretnétek.

Teljesen mindegy, hogy "babikáról" van szó, vagy pl. arról, hogy az egyik fél külföldön képzeli el az életét, ott akar karriert építeni, mert sokkal jobb lehetőségei vannak ott, a másik meg itthon akar maradni, mert itt van apu-anyu, nincs olyan képzettsége/nem tudja a nyelvet, fél az ismeretlentől stb., stb. Ez utóbbi esetben az egész babikázó, a gyereknevelést lefitymáló éretlen sakálkórus nekiesne a kérdezőnek, hogy ne húzza vissza a fiút, ne hitegesse, tönkreteszi az életét etc. Holott pontosan ugyanarról a jelenségről van szó: mindkettőnek van egyfajta elképzelése az életéről, a jövőjéről, de ezek az elképzelések abszolút ellentétesek egymással. Mindkét esetről az a véleményem, hogy nem lehet hazudni a másiknak, nem lehet hitegetni, meg kell mondani úgy, hogy tényleg megértse: ez az elhatározás nem fog megváltozni soha! Nem hiszem, hogy jelen esetben a kérdező így mondta el a párjának az ellenérzéseit, ahogy ide leírta. Ráadásul ha hozzáteszi, hogy neki az a legfontosabb, hogy együtt maradjanak - ami nem igaz, mert a saját elképzelése a legfontosabb számára - , azzal tökéletesen súlytalanná teszi a gyerek elleni tiltakozását.

Amúgy nem tudom, miféle szerelem/szeretet az, ahol nem fogadják el a másikat teljes egészében, az életszemléletével, vágyaival, álmaival együtt, hanem van, amit undorítónak, esetleg lenézendőnek tartanak - és ez igaz mindkét félre egyaránt. Mégis mit szeretsz benne, kérdező, hogy szép a szeme, jó a sérója, vagy mi? Azt, hogy nagycsaládból származik, és számára természetes, hogy gyerekeket szeretne tőled, azt meg becsukod a szekrénybe, hogy ne is lásd?

"TERMÉSZETES, hogy a srác úgy érzi, hogy gyerek nélkül nem teljes az élet."

SZÁNALMAS, ha így érzi. Ha saját jogon nem teljes az élete, és egy még nem létező ember vállára tenné azt a felelősséget, hogy tegye teljessé az életét.

47-es, van, akinek az a szánalmas, aki annyira gyáva vagy kényelmes, hogy nem tud/képes egy vagy több más emberért teljes felelősséget vállalni.

Más aspektusokat nem írok, mert vakoknak hiába magyarázod, hogy kék az ég.

Mindkettő egyfajta vélemény, és mindkettő tiszteletben tartandó. A kérdéshez pedig egyiknek sincs köze.

"Ez utóbbi esetben az egész babikázó, a gyereknevelést lefitymáló éretlen sakálkórus nekiesne a kérdezőnek, hogy..." - a kristálygömb, a Tarot-kártya, vagy a kávézacc mutatja ezt?:))

"Nem hiszem, hogy jelen esetben a kérdező így mondta el a párjának az ellenérzéseit, ahogy ide leírta." - a kristálygömb... (stb)

"Amúgy nem tudom, miféle szerelem/szeretet az, ahol nem fogadják el a másikat teljes egészében, az életszemléletével, vágyaival, álmaival együtt,.." - úgy az esetek 99%-a... talán 1% van, ahol a két fél tényleg mindenben egyetért és azonosan gondolkodik. (még mi sem, pedig mi tényleg közel 20 éve jóban és rosszban...)

Kedves 49-es,

1. itteni tapasztalat

2. ettől a behányós dumától már lelépett volna srác, és nem vekengünk itt

3. az elfogadás nem azt jelenti, hogy ugyanúgy gondolkodsz mindenről azt viszont igen, hogy a legfontosabb dolgokban nem merőben ellentétesen.

Egyéb?