Ha valaki eltartási szerződést köt, de van gyereke, akkor tényleg semmit sem örököl a gyereke, amikor meghal?

Ha a szülö eladja a lakást, akkor sem a gyerekei kapják meg.

Söt a szülö eladhatja akár az egyik gyerekének is, és akkor a többiek nem kapnak belöle semmit.

Ez ugyanaz a dolog. Amíg a szülö él, addig a saját vagyonával azt csinál, amit akar, eladhatja, elköltheti az árát, a gyereenek semmi köze ehhez.

A szülő, amíg él, egyedüli tulajdonosa a lakásnak. Addig, míg él, nincs örökség, nincs örökös. Nem olyan bonyolult ez. :) Na, mivel az ő saját tulajdonáról van szó, azt tesz vele, amit akar. Ha úgy gondolja, eladja, és elkölti sztriptíztáncosnőkre az árát, vagy elkaszinózza, netán elmegy egy világ körüli útra - mindegyikhez joga van. Sőt, adhatja alapítványnak, egyháznak, de az első járókelőnek is az utcán, mert az a pénz az övé.

Ha tehát nem jön ki a havi bevételéből, mert kevés a nyugdíja, netán csak szeretné kényelemben leélni az öregkorát, és ehhez szüksége van némi kiegészítésre, a gyerekei pedig nem tudják (akarják) ebben segíteni, joga van eltartási szerződést kötni. A saját vagyontárgyáért cserébe megkapja azt a havi járadékot, amivel kiegészíti a bevételeit, cserébe az eltartó egy idő után lakáshoz jut. Mi ebben a felháborító? Egy ember rendelkezik a saját vagyona fölött. Nem, nem a gyerekei öröksége fölött, mert az az ingatlan haláláig az ő vagyona, akár tetszik, akár nem.

És igen, köthet csak az egyik gyerekkel is szerződést. Remek példa volt rá a családban, ahol az egyik gyerek előre megmondta, hogy ő senki szaros pelenkáját nem fogja cserélgetni öregkorában. Így hát az anyuka eltartási szerződést kötött a másik gyerekével, aki ápolta is tisztességgel a haláláig. Hát ilyen is van.

Értsd már meg, a gyereket senki nem semmizi ki, mert a lakás nem az ő tulajdona, hanem a szülőé. És tudod, én egy percig se bánnám, ha a szüleim életjáradékért adnák a lakásukat, ha én valamilyen okból nem tudnám őket segíteni. Ők építették fel a házukat, ők spóroltak rá az ő keresetükből. Engem tisztességgel felneveltek, ennél többet nem várok el tőlük. Ha ezen múlna a békés, felhőtlen idős koruk, akkor tegyenek azt a lakásukkal, amit szeretnének. Természetesen igyekszem majd nekik mindenben segíteni, de nem azért, mert ezért bármit várok majd anyagilag.

Azt meg végképp nem értem, szerinted miért ügyeskedés, ha valaki a saját vagyonából a saját idős kora nyugalmát akarja biztosítani.

"Igazán nem kötözködni akarok, de egész más volt a helyzet 50 évvel ezelőtt, amikor a mostani eltartási szerződésesek fiatalok voltak. Rengeteg előny járt a gyerekekkel, még magasabb fizetést is kaptak. Egy gyerekes ember ritkán kapott vezetőféle állást, ahhoz a környezetében tudni kellett róla, hogy az nem az ő hibája.

Lehet, hogy véletlenül rossz helyeken éltem."

Szerintem valahol álomvilágban éltél, mert ilyen nem volt soha Magyarországon.

Ha valakinek gyereke volt NEM kapott több fizetést, NEM került jobb beosztásba, és NEM volt hátránya abból , ha nem volt (elég) gyereke!!!!

De ettöl függetlenül is, ha tényleg járt volan ilyen jellegü többlet, akkor is annak többszörösébe kerül egy-egy gyerek felnevelése. Szóval NEM a gyereket használta ki a szülö, hanem a saját szorgalmát és takarékosságát.

Ugyanis gyerek NÉLKÜL sokkal TÖBB pénze lett volna (mármint gyakorlatban, a kiadásokat figyelembe véve és egy före számítva), ELÖBB lettt volna háza.

De ettöl függetlenül ha a gyereket egyáltalán érdekelte volna a szülö, akkor az NEM mással kötött volna eltartási szerzödést, hanem a gyereke(i) látták volna el idös korában, nem lett volna szüksége kivülálló segítségére.

A szóban forgó gyerek (valószínüleg a kérdezö) hazonlesö lény, akinek láthatólag csak az örökség lett volna fontos, a szülö nem.