Mi volt a legnagyobb verés vagy a legdurvább büntetés amit gyerekkorodban otthon kaptál?

Verés nagyon sokszor volt. Összeszámolni sem tudom, hányszor. Anyám és én gyűlöltük egymást. Falhoz csapkodott, a fejemet verte, rugdosott, egyebek.

Emlékszem, egyszer egy akkora pofont kaptam, hogy lefejeltem a tölem azért elég messze lévő ajtófélfát. Mindössze azért, mert nem akartam valamit megenni. 3 éves voltam.

A verésekhez mondjuk, hozzászoktam. Sokszor a szavai jobban fájtak, mint bármi más. Kijelentette, hogy nem vagyok a fia. Istencsapásának, a Sátán gyermekének nevezett. Nem állítom, hogy hej de jó kisfiú voltam, de talán ezekre mégsem szolgáltam rá.

45/F

Nalunk a hugom kapott szijjal a seggere, mert lopott az ABC-bol.

En meg azert kaptam az utolso pofonom, mert fociztam a lakasban es hangos volt. A szivbeteg nagyinkat meg nagyon is idegesitette.

En most 2 fiu apja vagyok. Nem szeretnem verni oket. De volt mar, hogy kaptak. Ha buntetni kell fekvoket vagy huzodzkodast nyomatok veluk. Ez egyelore muxik, de ha nem menne, akkor levonnek a zsebpenzbol.

36F

A legjobb barátnőmmel egyszer valami olyan történt, hogy nem tudta az anyukája hogy nálunk van vagy sokáig maradt, vagy ilyesmi, és jött két lány szólni nekünk. Én is hazakísértem (kb. 5 lépcsőházzal lakott mellettünk), és hallottam, hogy kérdezi az anyukája, hogy hol voltál, ő meg mondta, hogy kiknél volt (a nevemet most nem írom). Úgy emlékszem, hallottam, hogy elverik, de hogy mivel és hogyan azt nem tudom. Ilyesmire emlékszem. Pár napja költöztek ez az anyukájával (ketten laktak a lakásban, régebben a féltesója is).

Aztán a keresztmamám kislánya kapott ki nálunk az anyukájától, mert nem akart hazamenni, és az anyukájához vágta vagy dobta a pulóverét.

Amikor egyszer mentem érte (hogy elhozzam hozzánk játszani), mondta az anyukája hogy most kapott ki. Persze utána átjött.

Én is kaptam ki, de szeretem a szüleimet.

11/L

13 éves koromban a szobámba menekültem az apám elől, aki saját kezűleg és a szobámban lévő tárgyakkal ütött vert ahol csak ért, közben torka szakadtából szidott mint egy rihes kutyát, még az íróasztalomnál lévő széket is felemelte és azzal sújtott le rám. Összekuporodtam, és úgy próbáltam védeni magam. A szobámban mindent széttört és felforgatott. Az anyám az ajtónál állt, s biztatta kedves férjét, hogy megérdemli üssed csak megérdemli. Addig vert, míg a fájdalomtól és félelemtől be nem vizeltem. De utána is csak vert. Miután végzett, nagyon sokáig sírtam, az anyám bejött és azt mondta, hogy csak túlreagálom a dolgot.

Természetesen nem ez volt az első verés. Nagyon sokszor kikaptam, mindig apró dolgok, és a húgom miatt, mert állítólag tiszteletlen voltam vele, és mert feleseltem.

A legkorábbi emlékem, hogy hatéves koromban kiverte a fogamat, mert éppen játszottam,( tehát normális hangnemben beszéltem) és ő pedig munkából jött haza és fáradt volt. Szó nélkül behúzott.

Ami még durva volt: egy éve a klotyóba menekültem előle, mert azt be lehet zárni nem úgy mint a szobám, mert elvették annak a kulcsát(vajon miért?), de ez sem jelentett akadályt, szépen berúgta az ajtót izomból 2 helyen is, a fadarabok a lábamba fúródtak. Később elmenekültem az erdőbe, több órán keresztül nem mertem hazamenni. A egyik seb több hónapig látszódott.

Mostanában nem mer kezet emelni rám. Megtaláltam a gyenge pontját.

Azóta a húgom vette át a helyét. Ő folyamatosan gyötör és sérteget, és ha csak egy szót visszaszólok, az már elég indok arra hogy összeverjen. Egyszer egy tárgyat a koponyámhoz vágott hátul, a fejbőröm felszakadt és ömlött belőle a vér. Az anyám azt mondta hogy ne provokáljam, mert akkor ez lesz. A húgom mindig csak tárgyakkal ver. Volt hogy távirányítóval könyéken baszott, hát elég kellemetlen. Ó igen, és a kedvence, ha késsel fenyegethet, hogy megöl. Bár úgy lenne!!!!!

Lehet, ti mindezeket semmiségnek találjátok, mert másokkal sokkal jobban elbánnak.De sajnos annyira megvisel lelkileg, hogy nem bírok ki sírás nélkül egy hetet sem, mert mindig eszembe jut hogy mit tettek, és hogy mit fognak még velem tenni. És ha az apám üvölt velem, a végtagjaim remegni kezdenek, a szívem iszonyat hangosan ver, és ok nélkül könnybe lábad a szemem. Mindez csak úgy magától, nem tudom visszafogni.

17/L