Válságban a házasságom! Hogy oldjam meg?

A helyedben én is leülnék az anyóssal beszélni, sértődés ide vagy oda, és nagyon-nagyon bekeményítenék! Össze kell szedned minden gondolatodat, minden egyes kis apró részletet, le kell ültetni anyóst, és kőkeményen megmondani neki a magadét, úgy, hogy esélyt sem adsz neki, hogy közbeszóljon.

Sajnos nincs más választásod szerintem, mint a kezedbe venni a dolgok irányítását. Ha a férjed nem tud az lenni, akkor legyél Te a férfi!!!

És miután az anyósnak beolvastál, és helyretetted, még a férjedet is el kellene igazítanod a miheztartás végett. Szerintem adj neki ultimátumot. Vagy megembereli magát, és a sarkára áll, vagy elmész anyukádhoz. Választhat.

Sok sikert!

Első gondolatom az lett volna, hogy cuccolj el. Hiszen a szereplők közül senki nem fog megváltozni. De rájöttem, hogy akkor már legalább egy kísérletet tehetnél anyósnál, mielőtt elcuccolsz.

Leülteted, hogy beszélnetek kell, majd elmondod, ami a szívedet nyomja. Hogy szeretnéd te nevelni a saját gyerekedet és szeretnétek külön család lenni. Azt gondoltad, hogy tiszteletben tartja a magán életeteket, ezért egyeztél bele az ide költözésbe. Elmondhatod, hogy ha ez nem változik, el fogod hagyni a fiát és akkor nem lesz se meny, se unoka, se boldog fiú. Pláne, ha a fia tudni fogja, hogy anyuci miatt cuccoltál el. Úgyhogy választhat: vagy változtat, de rögtön, vagy elváltok és annyi. Ha megsértődik, ne foglalkozz vele. Legalább békén hagy addig is. Ne aggódj, nem tart majd sokáig nála, úgyhogy nyugodtan légy kemény. Ha észheztér, akkor jó. Ha egy idő után újra kezdi, ismét elmondod neki ugyanazt. Ne hagyd magad elnyomni.

Off:

Én speciel nem értem, hogy ebből vajon mit nem láttál előre? Anyóst ismerted, férjedet ismerted, mit képzeltél, hogy majd egy csapásra megváltoznak a kedvedért? Anyós világ életében megszokta, hogy ő dirigál mindenkinek és senki nem mer neki visszaszólni. A fia meg ezt szokta meg.

De a sorsodat előre láthattad, amikor a férjed nem volt hajlandó anyuci mellől elköltözni. Szóval bennük nincs hiba, ők nem változtak, nem romlottak el, mióta ismered őket, szóval a butaságoddal egy kisgyerek életét teszed tönkre. Mármint ez jó eséllyel válásba fog torkolni, előre szólok, hiszen anyóst nem fogod pont te tudni megnevelni, hiszen magad is bevallottad, hogy megszoktad az alárendelt szerepet. Ezt pedig csak egy határozott csaj tudná megoldani, nem te. De azért tégy egy próbát válás előtt.

Mivel se a szx, se semmi nem tart össze titeket, te pedig kifejezetten rosszul érzed így magad, így ha anyós nem változtat, akkor érdemesebb elválni, mint hogya gyerek ebben a légkörben nőjön fel. Ennél bárhol jobb neki.

Én sem értem, hogy nem vetted ezeket a dolgokat korábban számításba... Nekem is ment rá ilyesmire kapcsolaton, nem bírtam nézni, hogy a párom olyan lesz az anyja közelében mint egy ötéves gyerek... a csúcs az volt, mikor megláttam, hogy anyuci bemászkál a 33 éves kisfia után a fürdőszobába mikor zuhanyozik és ő vágja a lábkörmét. Még 400km távolságból is úgy éreztem megfulladok attól a nőtől. Az exemnek azóta gyereke született, ahogy az iwiwes képeket elnézem, az anyja hetente rohangál hozzájuk és a sajátjának tekinti a gyereket...

Na de nem is ez a lényeg. Egyetértek az előttem szólókkal, lépj! De mielőtt megteszed beszélj a szüleiddel hogy ők támogatnak, befogadnak-e! Könnyebb lesz úgy belevágni, ha tudod, áll valaki a hátad mögött! Arra vigyázz, ha anyóssal beszélsz, hogy ne legyél indulatos, hanem a lehető leghiggadtabb és összeszedettebb. Nagyon gondolj át minden eshetőséget, hogy gyorsan tudj reagálni, a meglepetés ereje néha óriási! Szorítok!

Szia

Mi is pont így lakunk mint ti,csak mi anyuékkal,de pont ilyen mint anyósod.Hála nekem anyósommal soha semmi bajom nem volt,anyuval annál több.Amikor külön költöztünk,fel az emeletre,én már akkor az elején felállítottam a határaimat.ő pl ha elmentünk itthonról és véletlen nem közöltük,hová minek,mikor jövünk,teljesen kiborult tőle.én meg mondtam,anyu mi egy külön család vagyunk,külön programokkal,külön élettel,külön lakással,minek kéne elkéredzkednem,vagy bejelentenem bármit is.sokszor dacolt e miatt,de kellett,hogy érezze,azért mert fent vagyunk,még külön vagyunk.én pl bezártam az ajtót,és ha úgy éreztem nem jókor jön,nem engedtem be.persze utána szépen mondtam neki,hogy aludt a gyereke,vagy épp a konyhába voltunk és nem halottam stb.így erre is rá jött hogy nem akkor jön megy amikor ő akar.Ha valami volt a kicsivel egyszerűen kivettem a kezéből és mondtam,hogy most ebédelünk,most megyünk aludni,szia mama stb.lehet ezeket kedvesen is,de határozottam,muszáj hogy érezzék,külön család vagytok,ez pedig szerintem egy beszélgetéssel nem megy.viszont amikor csak tehettem mindig lementem,igy szépen kialakult,hogy amikor jó a helyzet megyünk mi.Gondold végig,mit hogyan szeretnél,és mit nem,és határozottan de kedvesen lépj fel,ha valaki túl akarja lépni a határokat.én nem javasolnám hogy cuccolj el,nem könnyű ám egyedül nevelni egy gyereket,mivel alapvetően nem a pároddal van a baj,tehát nem maradozik ki,nem iszik,nem link,csak szereti a szüleit,ami érthető.de próbálj meg te erős lenni,és irányítani az eseményeket.hátha megoldodik.

Szia! Én csak annyit akarok mondani,írni Neked és minden összeköltözés előtt álló párnak: Soha-soha ne költözzetek össze se anyóssal,se szülővel.

Anyukám mióta az eszemet tudom ezt mondja nekem,sőt maga az anyósom is.

Amikor valaki felnő ,,mennie kell"!!!!!!!!!!!

Saját élet,saját család,saját döntések.Tanácsokat a távolból is lehet adni.

Én soha nem fogom azt mondani a lányomnak, hogy lakjanak nálunk a párjával.Isten ments!!!!!!!!!!

Nekem így nagyon szuper a kapcsolatom az anyámmal és a legjobb az anyósommal.

Kitartást!!!!!!!!!!!!Tálalj ki : ) Én is ezt tanácsolom.

Szia! Szerintem itt az a gond,hogy a férjed nem tesz köztetek rendet! Ne forduljon anyuka ellen,és nem kell neki senki oldalára se álni,csak mondja meg szüleinek:

Nézzétek,mi így szeretnénk.