Most mit tegyek? Én ezt nem értem, annyira félek.
17 éves lány vagyok, a barátom 20 éves. 4 hónapja vagyunk együtt.
Előtte volt egy kapcsolatom... ahol is bele szerettem a srácba, az a srác volt az első szerelmem, és megcsalt. A fiú idősebb volt nálam, eljárt bulizni a tudtom nélkül, megbíztam benne, de a buliban csalt meg egy lánnyal és össze is jöttek, ezt késöbb be is vallotta,nagyon összetörtem.
Aztánamikor már kihevertem és tulléptem rajta összejöttem a mostani barátommal.
Nagyon jol megvagyunk, megértjük egymást, de előtte Ő is nagy bulizós volt, de amikor összejöttünk ez megszünt, mert szeret.
De ma felhozodott, hogy Őt elhívta egy régi spanja, akit énis ismerek bulizni pénteken.
És a barátom kérdezte, hogy megyek-e
Mondom, hogy nem mert engem ugysem engednek el. A bibi pont ez, hogy sehova nem mehetek bulizni, és nem is alhatunk itt-ott egymásnál sem.
És nagyon fájt ez az egész...amikor megtudtam, hogy bulizni megy... nem akarom hogy ujra összetörjenek, az lebeg a szemem előtt hogy szétszakad a szívem, mert őrülten szeretem, és belehalok ha megcsal.
És én nem akarom magamhoz kötni, de Ő is magához köt engem, és engem nagyon zavar, hogy Ő elmegy bulizni.
Mert igen féltékeny vagyok, és az előző barátomban is megbiztam, de azis összetört, ezt még 1x nem élném túl.
És ezen ma össze is kaptunk.
És mondta ma a barátom, hogy neki kevés az az idő amit együtt vagyunk, hogy csak délelőttől este 6ig vagyunk együtt szombaton, és Ő szeretne éjszakába nyúló progit...mert szeret és több időt akar velem lenni.
De nekem ez ugy jön le, hogy nélkülem akar élni... vagy le akar rázni... vagy én ezt nem értem, ezt is sírva irom le...mert tudom vicces de fáj. Légyszives mondjátok meg mit tegyek, adjatok tanácsot.
Nekem ebből az jön le, hogy
Szia mikor akkora voltam mint Te nálunk is hasonló volt a helyzet. annyi különbséggel, hogy egyidősök voltunk...mindig én voltam az első aki buliból, "kocsmából", akárhonnan legelőszőr haza kellett menjek...nagyon rossz volt, szóval tudom miről beszélsz. Ez ilyenkor úgy történt, hogy a párom haza kisért és ha kedve volt és a többiek maradtak akkor még vissza ment és szórakozott a barátaival...olyan is volt, hogy nélkülem nem ment el...egy nyáron egy görögországi utat mondott le, mert én nem tudtam menni(hiába könyörögtem, hogy menjen el, nem ment, pedig a családjáról volt szó...) kitartó volt...ha mindig nem is értett meg (legtöbbször olyankor mentem haza amikor mások indultak el) de legtöbbször elfogadta, hogy ez van...azt hiszem ez az igazi szeretet...azóta eltelt egy csomó idő, leérettségiztünk most egyetemen vagyunk és még mindig együtt...
Én is azt tudom tanácsolni, hogy ha nem működik és a fiú nem tud megérteni, akkor nem is szeret igazán és akkor nem biztos, hogy Neked mellette van a helyed...és igen lehet azt érzed, hogy belehalnál, ha elveszítenéd, de hidd el, évek múlva csak mosolyogsz ezeken a mondatokon (nem azt mondom, hogy nem fontos, de talán igazi értelme később lesz a kapcsolatotoknak)
sok sikert kívánok, egy kiadós beszélgetés ebben a témában nem ártana a fiúval! (hiszti nélkül, nyugodtan:))
mert 1.hogy jövök haza?
2. akkor szombaton nincsen találka (mert szombatonként egész nap együtt avgyunk)
3.nincsenek nyugodtan
16.54es szép álom, hogy ha egy év múlva 18 lesz, akkor azt csinál, ami akar. Ezzel én is bepróbálkoztam, erre apám közölte, hogy "amíg az én kenyeremet eszed." Már pedig ilyenekkel úgy is tudják zsarolni, még akkor is, ha csak kiabálnak egy sort.
Én eleinte csak hazudoztam, hogy leszálljanak rólam, aztán elköltöztem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!