Meg lehet emészteni, hogy el akart az anyám vetetni?

Ugyan már... A végén mégis megtartott, nem?

Mindenkinek lehet olyan fordulat, vagy rossz epizód az életében, amikor döntenie kell! Lehet, hogy olyan rossz helyzetben volt anyukád, hogy megfordult a fejében, hogy egy baba jelenleg nem fér bele az életébe.

De inkább csókold meg a kezét, hogy VAGY!!!

Jaj, Istenem, hány mai embrió, baba fogja ezt a kérést feltenni 10-20 év múlva! Szinte az összes.

A kérdésedre visszatérve: nem tudom, mit tennék, ha anyu nem azt mondta volna, hogy nagyon várt engem, mert így is elég nehéz a kapcsolatunk. Ha nem várt volna, el akart volna vetetni, szerintem kamikáze pilóta lennék.

De te tedd túl magad, mert én alapból idegesebb, érzékenyebb ember vagyok. Te legyél erős, és hidd el, hogy nem anyukádtól függ az önbecsülésed, hanem mindentől és mindenkitől függetlenül jár neked! Persze, te is adj másoknak önzetlenül belőle, és akkor lassan meg tudod majd érteni, hogy az édesanyád is ember, és neki is meg kellett járnia a saját hibáit, hogy tanulhasson belőlük. Amikor ezeket az okosságokat leírtam, a saját anyukámra gondoltam, persze már szemszögből, de a lényeg ugyanaz.

Remélem, tudtam egy picit segíteni.

Nem így kell hozzáállni. Próbáld meg egy kicsit anyukád helyzetét nézni. Biztosan megvolt rá az oka, hogy ez forduljon meg a fejében. Nem ellened tette volna, hiszen te még szinte nem is léteztél. Talán a maga és a baba szempontjából is az tűnt akkor kézenfekvőnek, hogy elvetesse.

De aztán nem így tett. Ez a lényeg. Te megszülettél, és az a fontos, hogy azután hogy viselkedett veled.