Mit csináljak? Együtt éltünk a párommal több mint 2 évet.

ma 16:18

A lányom is meglepődött. Mondta neki, hogy ne költözzön el.

Mi nem tudunk menni. Több okból is. A szüleim itt élnek, ha baj van csak rájuk számíthatok (pl. gyerekbetegség, túlóra miatt stb), innen kiindulva az ő anyja nem vállalná a gyerekemet. A másik, hogy iskola váltás kellene, nekem munkahely. A harmadik, hogy neki nincs saját lakása (nekem van), hova mennénk? Albérlet? Lakáshitel? Az ő kis szobájába?

Megbeszéléssel kapcsolatban: én kértem, mondtam neki, hogy ezt meg kell beszélni, nem a szomszédban lakik, hogy megsértődik és elmegy.

ma 16:18

Tök eltaláltad!!! Így volt/van. Mindig sápítozott, a vízórát a fiával olvastatta le, a tűzhelyet ő nem tudja olyan szépen kitakarítani mint a fia, tehát takarítsa ki... Szóval sajnáltatta magát, meg mellette szövegelt is.

Ma eljött egy itt hagyott cuccáért. Az anyjával. Gondoljátok el, hogy mit éreztem.... Az anyja itt játszotta, hogy ő nem szól bele, a fia felnőtt ember. Akkor minek kíséri el? Félt, hogy ott marad? Végre kimondtam neki amit gondoltam. Kiderült, hogy nem is szívelt engem. Az ajtóban állt, se cipőt, se kabátot nem vett le. Miután "kibeszéltük" magunkat, kértem, hogy had beszéljek a fiával négyszemközt. Nagy kegyesen elment. De rátelefonált, hogy menjenek már (röviden írtam) - kihallatszott, hogy miket mondott. A szemeben nagyobb bukott a nő. Csak magának akarja a fiát.

ma 16:31

Mint írtam, nem védekezek, mindenkiben van hiba. De ne általánosíts, nem voltam házi sárkány. Még azt sem mondom, hogy havi egyszer összeveszünk, mert nem igaz. A vita hevében nem "Dögölj meg, meg k. anyád" szövegeket használtam, sőt kiabálni sem szoktam. De én olyan vagyok, ha valami nem tetszik elmondom, szerintem jobb mint magamban tartani.

ma 16:46

Értem. Mondott indokot - már leírtam. De akkor miért mondja, hogy szeret, hiányzok neki? Miért sírt amikor elment? Nekem ez egy lezáratlan kapcsolat. Azt mondta, hogy időt kér, mosolyszünet.

ma 17:07

Köszi az együttérzést.

Az egyik hozzászóló írta, hogy próbáljam külsősként nézni a dolgokat. Nehéz.

Igazad van, így nem lehet rá építeni, egyet gondol és egyik napról a másikra elköltözik? Hogyan kezeljem? Hiányzik és alig várom, hogy felhívjon. Tudja, hogy szeretem.