A kérdésem örökbefogadottakhoz/neveltekhez szól, arról, volt e olyan, akinek negatívak a tapasztalatai?

Pedig sok igazsága van a kérdezőnek. Nagyon ritka, amikor jó nevelőszülőkhöz kerül a gyerek.

Az igaz, hogy ha már megszületik, akkor talán jobb nevelőszülőknél, mint állami otthonban.

De talán az ihlette a kérdezőt, hogy itt a GYK-n a sok bigott abortuszellenes azt mondja, hogy szüld meg és add örökbe! Nekik viszont nincs igazuk.

én sem értem.

Nem kell ahhoz örókbefogadottnak lenni, hogy szar legyen a gyerekkorod.

Nekem közeli házaspárról van első kézből infóm, aholis az örókbefogadott gyereküknek olyan élete van, amiről más csak álmodna. Szeretik, nevelik, imádják és maximalisan támogatják.

Kérdező, miért nem írod le, mi a problémád?

Én örökbefogadott vagyok, de ezt több, mint 40 évesen egy fatális véletlen folytán tudtam meg. Hihetetlenül jó szüleim voltak (sajnos, már régen nem élnek). Annyi kedvességet, szeretetet, amennyit én kaptam, nem sokan kaptak, sokan a vérszerinti gyerekeikkel sem ilyen jók. Végtalenül hálás vagyok nekik még haló porukban is...ami jó az életemben, azt mind nekik köszönhetem.

Abban az időben még sajnos az ilyen gyereket zabinak, lelencnek stb. csúfolták, valószínűleg ezért titkolták a szüleim, hogy ezzel is védjenek.

Viszont itt szeretném megemlíteni, hogy az örökbefogadó és a nevelőszülő az két teljesen különböző kategória. Az örökbefogadó szülő nevére veszi a gyereket, édes gyerekeként neveli, és ehhez egy fillér állami támogatást nem kap. A nevelőszülő általában hivatalos munkavállalóként, pénzért neveli a rábízott gyerekeket.

#19, ezt egyetlen egy valakinek van kompetenciája és joga eldönteni, az illetőnek önmagának.Tehát ezt a kérdésedet a Kérdezőnek kellene címezned, és megmondja a tényt.

Egyébként alapvetően egyetértek a Kérdezővel, ennek az éremnek (is) bizony két oldala van.

Amit tényleg hagyjunk, az az olyan példákra hivakozás, ahol a gyerek még kicsi, ugyanis ott még tényleg teljes szokott lenni a harmónia az esetek 9x%-ban. A mérvadó az, amikor a gyereknek már megjelenik a saját személyisége, és egója, tehát a kamaszkor és utána. Mert ugye az a tény a tudomány mai állása szerint, hogy egy ember tulajdonságainak kb 60%-a genetikusan meghatározott, és kb 40% a szocializáció... innentől kezdve tisztán szerencse kérdése, hogy az örökbefogadó(k) és az örökbefogadott(ak) mennyire passzolnak egymáshoz.

Egy másik hajlamosító tényező, hogy egy nőnél (családnál) a gyerekvállalási szándék, és a kivitelezett örökbefogadás között általában 5-8 év eltelik... (próbálkozás, majd kivizsgálás, majd meddőségi kezelések, majd... stb) Ez az idő pedig sajnos kiválóan alkalmas arra, hogy az örökbefogadni szándékozók masszív légvárakat építsenek "az én gyerekem majd ilyen LESZ" címmel... mint ha ez legalábbis 100%-ban rajtuk múlna... holott valójában olyan mondjuk 20%-ban múlik... (még mindig 60% genetika, és a maradék 40 fele-fele mondjuk a család, illetve az egyéb szocializációs színterek - óvoda, iskola, barátok, stb)

Na, kb...