Ötlet?! Nagykorú vagyok de a szüleimmel élek akik megtiltoták h dolgozzak.

Nem jutott eszedbe az, hogy "már" valójában dolgozol? Van éppen munkád elég minden egyes nap?

Mint ha én írtam volna... 25 éves nő vagyok, és az én szüleim se engedték sokáig, hogy dolgozzak, pontosabban csak pár hónapja barátkoztak meg a gondolattal, hogy dolgozom, mert mostanra ők is belátták, hogy ez a dolgok normális menete akkor is, ha inkább eltartanának, míg lediplomázom. Én középiskolásan nem vállaltam diákmunkát, mert nyelvtanfolyamra jártam év közben és szünetekben is, szóval míg a többiek diákmunkában vagy táborban voltak, én tanultam, hogy érettségire nyelvvizsgám legyen (meg is lett), jött a főiskola, és eleinte a belerázódás az új tanulási formába elvette az időmet, meg érettségi után annyira kimerültem a minimális szabadidő miatt, hogy ekkor pótoltam be, amit lehetett, aztán akartam diákmunkára menni, de elkezdtek velem veszekedni, hogy nem vagyok normális, a szobám ajtaja elé álltak, hogy ne mehessek ki wc-re se úgy, hogy nem hallgatom meg őket, és még sorolhatnám. 2006-ban kezdtem dolgozni, és bár nem lett volna gond suli mellett, de a szüleim mégis elintézték, hogy amikor itthon vagyok, ne tudjak se pihenni se a tanulásra koncentrálni, állandóan szidalmaztak, amiért dolgozok. El is kezdtem lemaradni a tanulással, és 2007. augusztusáig oda jutottam, hogy idegileg kikészültem. Elköltözni nem volt esélyem még albérletbe se, mert nem volt annyi jövedelmem, amiből fenn tudtam volna tartani magam (ez mindent jelentett volna, ha elköltözöm, csak magamra számíthattam volna minden költség terén). Szóval abba kellett hagyni ideiglenesen a munkát, onnantól csak hébe-hóba vállaltam, és igyekeztem bepótolni az elmaradásaimat, ami nehéz volt így, és nem sokkal később azzal kezdtek cseszegetni, hogy húzzak el dolgozni, csak épp amikor dolgoztam, akkor meg az nem volt jó. Minden esetre sikeresen bepótoltam az elmaradásaimat, és ha a konzulensem rábólint a szakdolgozatomra vagy ki kell még egészíteni valamivel (már nála van), akkor hamarosan államvizsgázok. Közben a szüleim megtudták, milyen hatással volt a hátráltatásuk az életemre, ugyanis hála az Oktatási Minisztériumnak és a főiskolai ügyintézések időbeli menetének, az államvizsgám már nem tartozik bele a hallgatói jogviszonyba, így mivel nem járulnak hozzá, hogy fizessük utánam a TB-t zsebből, muszáj dolgoznom, viszont amióta kikerültem a hallgatói jogviszony alól, nehezebb munkát találni, ők nem tudnak nekem segíteni, 2-szer voltam munkanélküli, úgyhogy bár nem ismerik be, de látszik rajtuk, hogy tévedtek, csak épp ezt is az én hibámnak róják fel, de már nem zavarja őket, hogy dolgozom.

szerintem ez a kérdés abszolút kamu. :)

Mond meg nekik hogy dolgozni voltál, felnőt vagy viselkegy is úgy, és nekik is mond meg hogy kezeljenek felnötként.

Abszolút jól gondolkodsz. Tapasztalat soha nem árt, sőt. Jobb lenne megmondani nekik határozottan: felnőtt vagy, ne szóljanak bele stb. de ha mégsem szeretnéd bevallani beszéld meg egy barátnőddel, hogy falazzon: mondja azt hogy nála vagy mert a szüleid biztos aggódni meg telefonálni fognak este 11 körül.. pl filmet nézel, nap közben vidámparkban vagy stb

Lehet, hogy nagykorú vagy (tehát betöltötted a 18-at), de még iskolába jársz. Akkor meg minek dolgozni? Dolgozz akkor, ha már nem tanulsz. Örülj, hogy olyan helyzetben lehetsz, hogy nem kényszerülsz tanulás mellett a munkára! A szüleid csak jót tesznek veled. Én csak tudom.Munka mellett végeztem el főiskolát, egyetemet. És az én szüleim nem mondták, hogy ne dolgozzak.

Az igazat. Csak nem tarthatnak fogságban.