Mit csináljak a szüleimmel?

Anya: mindig dirigiál. Értsd úgy, hogy mondom neki, hogy kitakaritok vagy főzök válassz"ááá nem kell hagyad" /utána apa izél hogy sose csinálok semmit/ ha mennék hétvégén világosba /és még nem is az hogy sötétbe érnék haza vagy valami/ barátokkal ki egyből nem mehetek ki pedig nem csináltam semmi olyat.

Apa: viszonylag keveset van itthon napközben. /7 napból 3mon ált./ és akkor már épp hogy hazaérek egyből talál valmi okot hogy orditson velem. Előbb is kerestem egy cuccom és kérdezem anyát hogy nem találkozott e a cuccomal véletlen. és akkor egyből belém köt hogy ne ott legyek mert ez meg az meg amaz. De még csak felse emlettem a hangomat se tehát az se lehet baja hogy zajos vagyok.

Nővérem: ő vele sokáig elég sz*r kapcsolatom volt. Most hogy van köztünk 120km és 1napot vagyunk egybe úgy a heti 120 veszekedés lecsökkent kb. 1re hetente. Mert hogy ő a nagy és ő szülösködne felettem. Én ezt meg nehezen viselem.

Már egész kicsi korom óta az volt belénk nevelve hogy ő a jó ő a szép ő az okos /=ő a tökéletes/ Ez elég zavaró főleg hogy nagyszüleim még ilyenebbek. Nekik is csak tesóm "létezik" ami jó. Nagyszüleim mindig megláttnak akkor már egyből minden ülyeségbe bele kötnek.

Suliba a helyzet meg olyan hogy eléggé csendes vagyok. Egy-egy emberrel ugy elvagyok de velük is eléggé felületes a kapcsolatom. Ami abból adódik hogy elég durván beszédhibás vagyok. Mára már ugy kikupálódtam hogy néha nem lehet csak érteni amit mondok. És hát olyankor szertnek mások kiröhögni, piszkálni stb. "Barátok" meg ott olyanok hogy az egyik kiskori barátnőm és két osztálytársa. De már a csajból is annyira elegem van néha. Mert néha ugy érzem mintha dirket idegesitene...

Tanárok: eddig tanitott 20-25 és abból egy max kettővel ha nem volt problémám... /volt olyan akit azért váltottak le mert nem birtuk egymás képét/

17/l

/ilyen légy türelmesebb, költözz el nem lehetséges már/még//