Mit csináljak a szüleimmel?

Anya: fojton piszkál. Ezt csináld azt csináld amazt csináld. Persze ahogy én csinálom sose jó. Még ha úgy csinálom ahogy ő mondja. Nincs munkája egésznap itthon van.

Apa: vállalkozó. Ő olyan hogy sokszor van olyan, hogy akkor itthon van épp mikor hazaérek suliból. És akkor egyből letámad, hogy hol voltam meg minden. Ilyen iszonyat irritáló hangsullyal hiába mondom neki nem akar leszokni róla.

Meg hogy tesóm a kedvenc /ő a jó a szép a tökéletes és ezt bele is nevelték és ezt kiis használja hogy ő a kedvenc/. És hiába csinálok akármit nem fog nekik tetszeni próbáltam már sok mindet nem jött össze. Kicsit bele is fáradtam már.

Pl.: most is már az megy hogy majd oktoberbe megyünk erdély egy másik családdal és hogy nem a szünetben megyünk én így nem szivesen megyek. Mert alapjáraton iszonyat beteges tipus vagyok meg most állandó gyógyszerre vagyok kiirva egy ideje. És hogy így nem a legjobb az immunrendszerem, könnyen beteg leszek és nehezen jövök ki. /Már most beteg vagyok de inkább megyek suliba/ És eléggé tartok attól, hogy valamelyik tárgyból kijönne a 30%. És inkább úgy vagyok hogy nem akarok suliból hiányozni csak ha nagy bajom van...

De ezt szüleim nem fogják fel hogy mia bajom. És hogy akkor is mennem kell. És hogy majd leigazolják /de ez am. nem attól függ hogy igazolt e vagy se de ezt se értik/

Szünetbe meg persze nem mehetünk mert az a másik család /akikkel mennénk/ azoknak nem jó mert hogy akkor ők nem érnek rá.

Én meg mondtam anyáéknak hogy én akkor inkább itthon maradnék. Apa erre csak ugy maradhatsz itthon, hogy mamádéknál leszel. És ebbe az a durva hogy mamáékkal 4 éves korom óta olyan a kapcsolatom hogy ha azt mondanám hogy nagyon rossz akkor finom voltam.

És egyáltalán nem értem hogy miért nem maradhatnék mikor 17 éves vagyok és még egyszer se volt olyan hogy eljátszottam volna bizalmukat legalábbis nem tettem olyat.