Ti mit tennétek a helyemben?

Ezt a pároddal beszéld meg, és ő beszéljen a fiával.

Én őszintén, nem szívesen élnék együtt olyannal, aki így megrugdossa a barátnőjét. Félteném a gyerekeimet, de még magamat is.

A bíróságon az úgy is kiderül, hogy a te fiad ott sem volt, mert iskolában volt. Ő biztosan nem fog bajba kerülni.

De a jövőt nem szívesen képzelnék el ezzel a fiúval együtt élve.

Ha a fiad ebben az időben iskolában volt, azt elég könnyű bizonyítani, tehát részemről az ügy itt le is lenne zárva. A páromat pedig megkérném, hogy engem mostantól hagyjanak ki a bírósági dolgokból, csalódtam a fiában, amiért a társasága egy kisebbre akarja kenni az ügyet...

Mellékesen megjegyzem nekem ez az egész sztori úgy sántít ahogy van. Hülyeségből hogy lehet valakit úgy megrúgni, hogy kórházba kerüljön? És hogy lesz ebből olyan sztori, amibe egy kisfiú is belekeveredik? Egyáltalán hogy kerül ez erőszakos cselekményként a bíróság elé? Mert oké, értem én, hogyha bebizonyosodik a kórházban, hogy idegenkezűségről van szó, akkor kötelesek feljelentést tenni, de a fiad nem volt ott a barátnője mellett, ha mindez csak egy véletlen baleset volt? Nem fogta a kezét? Nem vigasztalták egymást? Ezt nem látta senki? Nem kért ezerszer bocsánatot?

Ha olyan egyszerű lenne a sztori, mint amilyennek mondtad, akkor a bíróság előtt is elmesélnék a véletlen balesetük történetét és jó eséllyel semmi, vagy nagyon enyhe következménye lenne ennek. Nem kéne bemártani mást, hogy mindenki mentse a saját bőrét.

"ő költött àt agy dalt, ami miatt lett a verekedès"

Ha ez így lett volna, akkor sem számítana. Nem egy dal miatt "történik" egy verekedés, hanem azért, mert valaki verekedni akar. Dalolni szabad, verekedni nem.

Maximum becsületsértés miatt lehet perelni ilyen esetben, de ez polgári per lenne, nem büntető.

Itt valami tényleg nem kerek.