Mit tennétek ha a 25 éves lányotoknak 50 éves barátja lenne?

Igyekeznék megkedvelni a lányom barátját. Függetlenül attól, hogy 25, 30, 40 vagy 50 éves.

A lányom szereti, és nekem ez számít.

Mit tennék? A kapcsolattal kapcsolatban semmit, mert felnőtt, egyedülálló ember, azzal jön össze, akivel akar.

Csupán annyit tennék, hogy amikor kettesben vagyunk, és jót beszélgetünk, őszintén megkérdezném tőle minden negatív felhang nélkül, hogy miért? mit lát a férfiben? milyen perspektívátlát a kapcsolatban, mennyire komoly? hogy képzeli a jövőt? szeretne-e gyerekeket stb., stb., stb.

Ha ezekre kielégítő választ tud adni - mármint azt látom, hogy van elképzelése, és nemcsak vmi hóbort vagy pénzéhség van mögötte - akkor (amellett, hogy rávilágítok esetleg dolgokra, amire lehet, hogy ő most még nem is gondol) megpróbálnám elfogadni, mégha nem is tetszik a helyzet.

Van egy ismerősöm ahol szintén így alakult,nagy szerelem,közös gyerek,egyik fél részéről sem anyagi érdek! Aztán szegény papi elkezdett hirtelen sármos ötvenesből,hófehér hajú,megrogyott hatvan feletti lenni,míg az asszonyka ekkor kezdett igazán kivirágozni és hiába a szerelem,már nagyon ciki a párjával idegenek között megjelenni,mert nemhogy az apjának nézik,hanem a nagyapjának!Huss eltűnt a varázs!

Arról nem is beszélve,hogy 60 fölött bár a férfiak ezt baromira szeretnék másként beállítani,szóval a szex ugye no....!Kevesebb is,gyengébb is!

De a lányodnak nem Te fogod meghozni a józan eszét,úgyhogy akik előttem szóltak igazat adok:Türelem és megbékélés!:)