Havi 140000 ft-os kereset mellett mernél gyereket vállalni?

Ennél jóval többre is ezerszer átgondoltuk, és még most is félve tekintek előre, hogy vajon minden rendben lesz-e?

Nem ájfont akarunk a gyereknek, de nem is akarjuk, hogy úgy nőjön fel, mint mi.

A szüleim szerettek, szerető családi légkört teremtettek, de bizony rossz volt úgy felnőni, hogy szinte sose volt új ruhám, mindig más levetett, méretben tökéletesen sose passzoló göncét kellett viselnem.

Nem volt annyi lehetőségünk a tanulásra sem, mint másnak. Nyelvtanfolyam például nem jutottunk el (akkoriban még nem válthatta ki ezt a net, mert nem volt csak max. betárcsázós), se külföldi cserediák programra, vagy akár a Balatonra egy kis nyaralásra...

Nem, nem vállalnék ennyire.

Minimum annyi kell a nyugalmamhoz, ha netán az egyik fizetés kiesik (részlegesen pl.: táppénz miatt, vagy akár teljesen), akkor is ha kell nagyon összébb húzva, de megéljünk úgy, hogy nem szorulunk más segítségére, és nem számoljuk visszafelé a napokat a csp-ig.

"Sosem tudhatja senki sem mit hoz a holnap... Lehet, hogy aki ma nagylábon él és fogához veri a garast...5 év múlva lecsórósodik, spórolás ide vagy oda. No és akkor mire ment vele? Aki ma meg szolidan él...ki tudja nem fog-e másképp a jövőben. Soha semmire nincs garancia. Ilyen az élet..."

Nem, az élet nem ilyen. Egyrészt nincs Munkatündér, aki egyszercsak ott hagyja a párnád alatt a jobban fizető munkalehetőséget, hanem menni kell utána, tanulni érte, munkatapasztalatot szerezni.

Aki pedig előrelátóan képez tartalékot, az nem fog legatyásodni. Aki mindig azonnal elveri az összes rendelkezésre álló pénzt és abba se fektet energiát, hogy értékes árucikk legyen a munkaerőpiacon - na ott már valószínűbb a legatyásodás.

Ezek nem meseszerűen "megtörténnek" az emberrel, hanem tervezés, belefektetett energián, vagy annak hiányán múlnak.

Kedves 38-as. Amit leírtam, azoknak szól, akik szerint 2 ember sem képes megélni havi 140 ezer forintból. Azért ilyen szürreális számokat írtam, mert az itt válaszadók többsége szerint ennyi pénz kell egy családnak. Rajtad kívűl senki sem cáfolta meg.

Most még jött egy 23 éves lányka is a válaszadók közé, jót nevettem rajta. Remélem nem kell havi 400 ezret keressek, hogy elvigyem gyerekeim a Balatonra. Ja bocs, már voltak 1 évesen is:) Pedig gyeden voltam, párom átlag munakbért kap.

Az addig rendben van, hogy van akinek feltétlenül szükséges x összegű megtakarítás a bankban....és többszázezres fizu ahhoz, hogy békében merjen szülni... De nem vagyunk egyformák! Ahogy nem mindenki vágyik Görögországba nyaralni...meg Audira...sőt, még almás telóra sem.. Szerintem sokan vannak akik egészen másképp gondolkoznak! És nem hinném, hogy ez feltétlenül rosszat jelentene... Nyilván nem arról van szó, hogy a 8. gyereket szüli valaki egy putriba úgy, hogy soha életében 1 percet sem dolgozott..........mert az már megint más tészta. Na de akinek van normális lakhatása, mindketten dolgoznak...van némi félretett pénzük is (legalábbis minta valahol ezt írta volna a kérdező),szülői támogatás i megvan.... nehogymár ne vállalhassanak nyugodt lelkiismerettel gyereket, csak azért, mert nincsenek milliók a bankba és netto nemtudomháyszázezer forint a zsebben.... Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan. Itt mindenki csak a saját véleményét írja...és ez a saját szemszögéből korrekt is. De egyik sem jobb vagy rosszabb....azt ugye vágjátok? ;)

Amúgy meg valaki írta, hogy az élet nem ilyen. Hát én pediglen azt mondom dehogynem. SEMMI nem csak fekete vagy fehér!!!! Semmi! Az élet sem... Hidd el. De ha még nem tudod...előbb utóbb, te magad is rájössz..

"Ahogy nem mindenki vágyik Görögországba nyaralni...meg Audira...sőt, még almás telóra sem.. "

Nem, valóban nem. De a kérdezőéknél NEM is ez a tét.

Nekik annyiuk sincs, hogy ha az egyik fizu akár csak pár hétre kiesik, már a lakbért se tudják kifizetni a megtakarítás felélése, vagy a más segítségének elfogadása nélkül.

És ez a helyzet már gyerek nélkül is fennáll náluk!