Hogyan értessem meg a párommal, hogy örüljön az életünknek és ne csak amiatt keseregjen, hogy a szüleimnél élünk?

polgári peres eljárásban nyugodtan behajthatja a kezes a tartozást

kezdjetek egy fizetési meghagyással

Én se repesnék az örömtől a helyében. Nem azzal van baja sztem, hogy a szüleidnél laktok, hanem azzal, hogy a más tartozását fizeti, és nem látja értelmét a munkájának, csapdában érzi magát. A szüleit nyilván nem akarja szidni, ezért inkább minden és mindenki más a rossz.

Nem sokat tudsz vele tenni, sajnos, idő kell hozzá, hogy magában feldolgozza a helyzetet. A testmozgás (futás, foci a haverokkal vagy bármi más, amit szeret) és a meditáció (ha érdekli egyáltalán) segít az ilyesfajta stressz oldásában. Ezenkívül annyi, hogy kedves és szeretetteljes vagy hozzá, ha pufog, akkor meg békén hagyod.

Gondolom, amíg a szülei nem vitték csődbe, addig azért érezte jól magát nálatok, mert komolyan hitte, hogy ideiglenes a dolog és reménye volt arra, hogy nem sokára elköltözhettek. Most ez a reménye szétfoszlott, ki van szolgáltatva a saját szüleinek és gondolom alkalmazkodnia kell a te szüleidhez is. Na meg gondolom, a munkahelyen sem azt csinál, amit akar, szóval nem tud sehol lazítani, önmaga lenni és jelenleg reménye sincs rá.

Azért a szüleiről meg van a véleményem.

"Már többször mondta, hogy itt kell élnünk életünk végéig és remény sincs külön költözni."

Valószínűleg veled ellentétben ő nem véglegesnek tartotta az ott lakást.