Hogyan kell egy 4,5 és egy 3 évesnek elmondani, apa többet nem része az életünknek?
Amíg jogilag nem választanak el minket, addig a férjemmel megegyeztünk, hogy minden hétvégén a gyerekekkel lesz(átjön hozzánk-már ide nem haza jön), játssza a szerepét ahogy eddig is tette(több, mint egy éve együtt él valakivel)
Viszont nem tudom, hogy ez mennyire jó a gyerekeknek, hiszen a válás után már egyáltalán nem jöhet, két hetente vihet őket, és ennyi.
Nem akarom, hogy a kicsiket megviselje, látni nem látnak majd belőle semmit, hiszen sem cirkusz semmi sincs, csak csendben elmegy.
Szépen megszokják, és ne terheljük őket, vagy miként lehet számukra könnyűvé tenni a változást.
válasza:Találkozhatnak, ha a gyerekek akarnak- sajnos a kicsik néha teli tüdőből üvöltik, hogy nem szeretlek, menj el, minek jöttél és ciffrábbakat...
Én nem akarom tiltani, ezért mondtam, hogy jöjjön át válásig minden hétvégén, és legyen a gyerekeivel(addig nem viheti magával, magukhoz, mert azzal a nővel még ne-ennyi legyen elég indokom)
válasza:Az, hogy ők együtt élnek egy éve, az az ő dolguk. Amikor nekem szükségem volt rá, akkor ő belémrúgott, és lelépett, egy gyerek-probléma mentes nőért. Aki még szerelmes, és nem csak kötelességből bújik ágyba vele, aki nem csak cseléd stb. Ez a mi és az ő dolguk.
És nem akarom, hogy már most bármilyen szinten is kapcsolatban legyen a gyerekeimmel, és pont. Ezt nem ragozom tovább. Ha kényelmetlen neki ide jönni, és zavarja, hogy nem lehet a párjával, hát így járt. Engem az zavar, hogy egyszerre két nőt használt, hazajött és játszotta, ő a férjem, ágybabújt velem és a többi... Viselje el ahogy tudja, akarja. Az ő dolga. Engem a gyerekem érdekelnek, nem egy idegen férfi baja, akihez annyi a közöm, hogy a gyerekeimhez a spermát adta...
válasza:Az ő kis nyelvükön, egyszerűen fogalmazva el lehet mondani, hogy anya és apa már nem akar együtt élni, és ennek sajnos az az ára, hogy apával már nem fognak tudni annyi időt tölteni, mint eddig. El kell mondani nekik, hogy ők nem tehetnek az egészről, és őket továbbra is mindketten szeretitek, életek végéig. Biztosítsd őket arról, hogy ha hiányzik apa, akkor mellettük leszel, segítesz nekik ezt feldolgozni, vagy pedig felhívjátok apát....Jó lenne, ha mindketten ott lennétek, ha együtt beszélnétek velük.
Az ő haragjuk az apjuk iránt nem a te haragod? Hiába nincs vita, ők tökéletesen érzik a te lelkiállapotodat, és azt tükrözik vissza. Megértem persze, hogy nehéz a helyzeted és nehéz nem haragudnod, de a gyerekek felé próbáld azt sugározni, hogy minden rendbe jön, legyél optimista, amennyire tudsz. Így nyugszanak meg a leghamarabb.
A kicsik érzik, hogy valami nincs rendben. Azért haragszanak az apjukra, mert az együtt töltött idő, finoman fogalmazva sem minőségi. Nem mondom, hogy mintaanya vagyok, és mindent jól csinálok, de a gyerekeim megtanulták mi az a pont, amikor elönt a xr, és üvöltök velük, mert nem azt csinálják, amit kérek. Ez az apjukkal nincs meg, ha kell ha nem, mindenért veszekszik velük, mindenért hevesen reagál, untatja vagy nem is tudom a gyerekezés, a "tipikus" férfi reakció én dolgozom, az nem elég felfogása van...
Nemrég a fiam nagyon édesen a sírógörcsöt hozta rám egy mondattal: -Nézd az a két kisgyerek milyen szépen sétál, nem ugrál, kézen fogva csendesen beszélget. -Igen, de az apukájuk is ott van.... Szemrehányás szinten szóváteszi 4,5!évesen, hogy bezzeg velünk apa nem jár el sehová, nincs velük. A gyerek nem hülye, csak kicsi.
Szerda óta, a maguk módján nyugodtabbak, akkor mondtam nekik, igaz hazugság, hogy apa nem tud majd hazajárni, sokat dolgozik, csak hétvégén lesz. Azóta nyugodtan indulnak a reggelek, időben érünk az oviba, nem rohanunk...
Telefon: tegnap 1* hívtam, egy smst küldtem és majd egy órát vártunk arra, hogy felköszöntse telefonon először a fiát.
válasza:Azt írod, a gyerek nem hülye, csak kicsi. Aztán hogy mondtál nekik valamit, ami nem fedi a valóságot.
Csak a figyelmedet szeretném felhívni erre, mert ők érzik, hogy valami itt nem stimmel, és annál bizonytalanabbak, nem érzik biztonságban a kis életüket!
A férjeddel kapcsolatban: úgy látom, ő nem való apának sajnos. Ha ennyire nem lehet számítani arra, hogy ő jelen legyen, amennyire tud, akkor jobb, ha ezt szokják meg a gyerekek már most, mint hogy később, de addigra egy csomó csalódás éri őket.
Nem tudod őket sajnos teljesen megkímélni:( Állj mellettük, kapjanak tőled rengeteg szeretetet és figyelmet. Legyél őszinte hozzájuk, könnyebb nekik feldolgozni egy nehéz helyzetet, mint hazugság miatt bizonytalanságban élni. Kiránduljatok sokat, játsszatok sokat, ez neked is jót tenne, és elvonod a figyelmüket.
Ne üljetek otthon apát várva, kalandozzatok, töltsetek együtt sok vidám órát, keressetek hobbit, mókázzatok.... Nehéz, de neked is nagyon jót tenne.
A láthatásban legyen rendszer, ebben igazad van, mert akkor nincs csalódás, nem várják apát hiába, hanem tudni fogják, hogy majd jövő hét végén jön legközelebb....
válasza:Lanfear, nekünk egyidősek a fiaink, még a babák kategóriába "ismerkedtünk" meg, azóta követem a sorsotokat, már amennyire tudom.
őszinte leszek, szerintem a gyerekeidben nem okoz ez törést, fel fogják fogni és könnyen túl lesztek ezen.
megmondod, hogy apa már máshol lakik, de majd sokat jön és ha hiányzik nekünk, néha mi is elmehetünk majd hozzá.
amiket eddig írták, úgy jön le, hogy eddig se nagyon vett részt az életetekben. emlékszem még évekkel ezelőtt írtad, amikor még jó volt a kapcsolatotok, hogy nagyon sokat megy el haverozni, most meg nőnél él már...
sajnálom egyébként, de épp itt az ideje, hogy te is új életet kezdj :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!