Mi értelme így az életnek? Valaki segítsen!

Van egy (jó esetben) boldog gyerek- és fiatalkorunk,(jó esetben)gyerekeink. De ők felnőnek,mi betegek leszünk,esetleg egyedül maradunk,talán szegénységben és szenvedésben halunk meg. De még ha ez nincs is így,akkor is unalmas az élet,talán már csak azon 'izgulunk',hogy mi legyen az ebéd és mit nézzünk a tv-ben.

Nekem ez már az elején el van cse.szve,szegénységben nőttem fel (és növök fel,mivel még elég fiatal vagyok),beteg vagyok,nem nagyon vannak barátaim,egyszóval szinte semmi esélyem sincs egy boldog életre (bár,mint már fentebb leírtam,annak sem feltétlenül látom értelmét).

Tanulhatok,beleölhetem minden megmaradt energiámat valamibe,de egyáltalán nem biztos,hogy azzal elérek bármit is. Hogy mondjuk lesz pénzem - mert mégiscsak jobb gazdagon,egy luxusnyaralóban (ez nyilván túlzás) megdögleni,mint szegényen és betegen.

Legszívesebben megölném magam (nem 'önsajnáltatás'),de nem tudom megtenni,mert tudom,hogy az édesanyám teljesen összeomlana (neki is van elég baja).

Valaki segítsen,mit csináljak? Csak a pénz tudna segíteni,mert a mai világban sajnos mindennek ez az alapja,de nem tudunk ennél többet előteremteni. Mi legyen? Öljem meg magam és ne törődjek azzal,hogy másokkal mi lesz? (Azt ne írja légyszi senki,hogy 'ilyen hozzáállással nem mész semmire')