Van értelme kibékülni?

Hiányoznak? a gyerekkel sem tartod a kapcsolatot?

csak mert, ha látja, hogy a gyerekkel jól foglalkozol, feltehetően lenne esély a békülésre...ha teljesen magára maradt a gyerekkel, érthető, ha nem békülne

Hát nem tudom. Mit értesz az alatt, hogy "mára már elég rendesen elharapódzott a helyzet"? Folytatódott az ellenségeskedés, vagy mi?

Alapvetően azt gondolom, hogy ha egy egy hónapos gyerek mellett sikerült úgy összevesznetek valamin, hogy szakítás lett a vége, akkor ez elég esélytelen.

Másfelől meg nyilván el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy egyszer egy apróságon ennyire elborultatok, de most kicsit távolabbról nézve már látjátok, milyen bagatell ügy volt, és mindketten képesek vagytok újrakezdeni.

Bár mondjuk ha az elmúlt hét hónapban ez nem történt meg, nem volt közeledés, akkor elég kétes, hogy lesz-e ebből bármi is. Írhatnál kicsit még a helyzetről, mennyire vagytok most napi kapcsolatban, gyereket látogatja, veled milyen a viszonya?

Az világosnak tűnik, hogy mindkettőtöknek még intenzív érzelmei vannak, csak hát az ő esetében ez inkább negatívnak tűnik. Mondjuk abba gondolj bele, hogy azért egy kisbabával nem egyszerű egyedül maradni, szóval neki sokkal keményebb élete van, mint neked, mert ő nem alszik lassan egy éve.

Elárulod, hogy mégis min sikerült ennyire összeveszni???

Meg mondjuk azt sem igazán látom, hogy miben fogtok most máshogy működni, ha újrakezditek? Másfelől a párod is megértem, meg téged is, hogy óvatosan akarsz haladni. De lásd be, neki egy csecsemővel nem olyan egyszerű elkezdeni randizgatni veled, mint neked vele...

értelme tuti, hogy van

mindkettőtök oldala érthető...hogy Ő azonnali költözést akar, az is érthető, hogy Te egy lassabb folyamatot...én tuti harmadik személy segítségét kérném