Durva gondok, de szüleimet nem nagyon érdekli?

Nálam is volt hasonló, általánosban verbálisan voltam terrorizálva osztály szinten, két haverommal együtt, és mint pár előttem szóló, én is azt láttam a legjobb megoldásnak, ha hagyom leperegni és nem szólok vissza. De persze belül megmaradt. Utáltam az osztályomat, a mai napig utálom őket. Középiskolában nem voltam bántva, de nagyon vigyáztam, hogy senkinek ne nyíljak meg. Totál bizalmatlan voltam, amolyan "az osztály fura lánya" típus. Az osztályfőnököm állandóan cseszegetett vele, anyáskodott, kérdezgette miért nem barátkozom, még anyámat is elkapta egy szülői értekezlet után. Anyám bölcsen le is szögezte, hogy én nem az a fajta vagyok aki leáll bárkivel barátkozni, rendesen megválogatom, hogy kit engedek közel magamhoz. Ez így is volt, de anyám nem tudta miért alakult ez ki nálam. Bár lehet, hogy sejtette. Nem tudom, sosem panaszkodtam.

Középsuli végére eljutottam arra a pontra, hogy már tényleg leperegnek rólam a beszólások, alkalom adtán, ha érdemesnek látom visszaszólok, és azt hiszem, kívülről sem a "na, őrá kell rászállnunk, mert őt lehet b*szogatni" című embertípus vagyok. Meg tudom magam védeni, a rendőrségen (munkahelyemen) egyenesen szeretnek, el tudok beszélgetni mindenkivel, de a bizalmatlanság megmaradt.

És az is, hogy totál "szólójátékos" vagyok. Ha nagyobb tömegben kell lennem, legyen az összejövetel, családi/céges buli, valamilyen csoportos foglalkozás, bevásárlás vagy bármi, igen rosszul érzem magam. Ideges leszek, majdhogy nem agresszív, és nem szeretem, ha a közelembe jönnek. Szerintem ez berögzült az általános iskolai problémákkal. Olyankor senkiben nem bízom, mindenki ellenség, és úgy érzem mindenki összesúg a hátam mögött...

Kérdező, én is azt ajánlom, jelentsd fel őket. Tanártól nem biztos, hogy célszerű segítséget kérni, mert lehet, hogy ha a zaklatóid fülébe jut, többszörösen kapod vissza.

21L

Hmmm... Én pont ne maz a típús vagyok. Sokat baszogatnak/ttak, szóban mindig visszszóltam, és ha azt az 1 barátnőmet, de legalább őt megtudtam nevettetni a frappáns válaszaimmal :) A nagyobbaktól sem szoktam félni, főleg, hogy (lány létemre) sokszor visszütök/elgáncsolok valakit. Persze nem oktalanul, rám is egész évben rámszálltak, és ettől függetlenül, amiekt leírtam, megmaradtak bennem, és nagyon sokat szorongok...

A fiúktól pont nem félek, na de a lányok, azok akik még az egyetemista éveimet is meg tudják keseríteni (7. vagyok)

De kitartás, nem tudom msot hogy állsz, szerintem is szólj! :)