Mennyire befolyasolta a csaladi eleteteket, hogy van egy Asperger szindromas gyereketek?

Unokatestvérem aspergeres. Óvodás korában derült ki, de a szülei nem élték meg nagy tragédiának, beíratták lovas foglalkozásra, ezáltal nagyon sokat formálódott szociálisan. 11 éves most a kisfiú, imádja az egész család, az osztálytársai is odavannak érte teljesen. Mindenki elfogadta, senki nem úgy tekint rá, mint egy ,,betegre". A mozgása nem az erőssége, de viszont a logikája a felnőttekét űbereli és nagyon okos. Óvodás korában megtanult számolni (egyenletek, mínusz számok, római számok érdekelték) és olvasni is. Menetrendeket kívülről fújja, nagyon jól eljátszik magában is, most,hogy nagyobb már szívesen keresi a körülötte lévők társaságát is. Társaság előtt teljesen gátlástalan a viselkedése, például átmegy a boltba pizsamában és nem érdekli, hogy mit gondolnak róla :) Igazán különleges gyerekek, de ami legfontosabb, hogy nagyon szerethetőek. Minden jót nektek!

24/N

Nálunk nem ennyire súlyos, hogy mással nem beszélne, vagy puszit nem fogadna el, de megvannak a maga kis rituáléi, "szertartásai". Visszük fejlesztő foglalkozásra, kutyás és lovas terápiára. És kevésbé vagyok vele szigorú apa, mint azt annakidején terveztem, mert néha a betegsége miatt nem tud szófogadó lenni. De igyekszem következetesen szeretni, és nem majomszerettel, mindent megengedve.

Most 5,5 éves. 3 éves kora óta jár fejlesztésre, és szembetűnően nagyon jót tesz neki, nagyon sokat fejlődött. Ám ha valaminek nagyon örül, ugyanúgy ugribugrizik és repdes, mint kiskorában. De általában sokkal összeszedettebb, kommunikatívabb, az oviba is sokkal jobbban teljesít.

Nálunk is van aspis gyerek, idővel sokat javult az állapota, kicsit több türelemmel kell lenni, nekünk a Waldorf iskolába jár nem volt rossz választás.

Van egy könyv erről amit esetleg tudok ajánlani:

[link]

John Elder Robinson: Nézz a szemembe