Lehet így még boldogan élni?

A családommal sosem volt jó a viszonyom, apukám szadista, és vert, terrorizált lelkileg, anyukám meg hagyta. Nem egyszer anyu megmondta nekem, vissza ne merészeljek szólni, mert apu egyszer úgy üt meg, hogy nem kelek fel többet, ne csináljak nekik problémát.

Leléptem otthonról, amikor apu el akart vitetni a pszichiátriára, hogy megszabaduljon tőlem.

Azóta a családom kb kitagadott, és terjesztik rólam a szennyet.

Külföldön élek és dolgozom, de a párommal nem jövünk ki jól, állandó veszekedés a pénz miatt, mivel ő nem akar dolgozni, én meg nem keresek eleget. Nem tudok itt külön menni, ahhoz kevés, amit keresek. Augusztusig tanulok, utána mehetek teljes állásra.

Nincs végzettségem, mert nem sikerült az egyetem. Az egész gyerekkoromat szegénységben töltöttem, most van az első eset, hogy van pénzem, mégha kevés is.

1 év alatt 3szor lettem majdnem hajléktalan.

Több kezelhetetlen betegséggel is küzdök, hol jobb, hol rosszabb.

Barátaim nincsenek, csak ismerőseim.

Próbálok apró dolgokra koncentrálni. Imádom a munkám, a napsütést, a színeket, az illatokat, a zenét...

A nehézségeim ellenére pozitív a kisugárzásom, állandóan hülyéskedek, nevetek, munkában nagy mosollyal húzom le a 3-6 óráimat, pedig nem könnyű, amit csinálok.

Ennek ellenére sokaktól hallom (itt az oldalon is), hogy a probléma nem itt kezdődik, mégis milyen problémája lehet egy 21 évesnek. Meg hogy aki életképtelen, az megdöglik, ez az evolúció rendje, és így van jól.

Hogy legyek hosszú távon boldog és kiegyensúlyozott?

21L