Mit szólnál hozzá, ha a gyereked iskolatársának a szülei ezt mondanák?

Szerintem nagyon beteg. Viccesen mond vissza, hogy ti is annyira megszerettétek az ővéket, hogy örökbefogadnátok. Kíváncsi lennek, mi lenne a reakciója rá.

Lehet, hogy csak poénkodott, csak komolyan adta elő és nem látszott rajta, hogy csak poénkodik.

Mondjuk hirtelen ez letaglózott volna engem is, lehet. Zavaromba csak vigyorogtam volna.

De mondhatsz olyan frappánsat is, hogy már többen érdeklődtek ez ügyben:D

Engem 2-4 éves koromban akartak örökbefogadni. Tengerparton nyaraltunk és én valahogy eltévedtema tengerparton. (Nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy ott volt az a rengeteg lakókocsi, mind egyforma volt és én sírtam). Na apám elmesélte, hogy egy nagyon gazdag roma pár talált rám, akiknek úgy megtetszettem, hogy örökbe akartak fogadni, de komolyan gondolták. Ajánlottak egy csomó pénzt apámnak, mert nekik nem lehetett gyerekük. Felsorolták, hogy milyen házaik, autóik, vagyonuk van. Persze apám nem adott.:D Pedig meggazdulhatott volna, meg én is palotába lakhattam volna:D De persze az ember nem adja oda a gyerekét, még ha szegény, akkor se.

Szülőként körberöhögném a másik szülő párost, de ha úgy látom ezek tényleg annyira betegek, hogy komolyan gondolják, akkor leállítanám őket és ha eldurvul a helyzet még azt is megtiltanám a gyerekemnek, hogy iskola után találkozzon a barátnőjével.

Egyébként a legjobb barátnőm szülei velem is mindig nagyon kedvesek voltak, ha náluk voltam, akkor én is mindig kaptam olyat, amit a saját gyerekeik is kaptak. Ha nekik vettek valamit, akkor nekem is. Ugyanígy ment ez fordítva, néha poénból el is hangzott, hogy inkább odaköltözök, de sosem volt ez komoly.