Lennél-e párja egy gyerekes nőnek (nála él a gyerek) / férfinek (nem nála él a gyerek)?

Nem valószínű. 24 éves vagyok, nem egy elvált apára vágyom, akinek már megvan a múltja. Ha nagyon szerelmes lennék biztosan elfogadnám és/vagy elviselném, de egyelőre úgy érzem nem tudnék ilyen kapcsolatban élni. Főleg azért mert közös gyerekvállalás esetén neki már nem az első élménye lesz, nem együtt éljük át újdonságként az egész szituációt, hiszen ezt ő egyszer már végig csinálta MÁSSAL. Egy nagyon bensőséges dolognak tartom a várandósság időszakát, a szülést és az első heteket is, utána már kicsit lazulnak talán a szálak, de egy kicsit fájna, hogy a páromnak nem én vagyok az első, akivel átélheti ezt az élményt.

Valószínű, ha túl lennék 1-2 gyereken és idősebb lennék, akkor máshogy gondolkodnék, hiszen nem gondolom, hogy egy elvált anyukának/apukának el kellene ásnia magát, ami a szerelmet, a párkapcsolatokat illeti, de most még ez a helyzet.

Nem.

Olyan férfivel élnék, akinél a gyereke is él.

Mi most úgy élünk,hogy az én két gyerekemet neveljük együtt,én annak idején mondtam a páromnak,hogy minden tiszteletem az övé,mert én fordított helyzetben ezt nem vállalnám be.Nincs bajom az " idegen" gyerekekkel,de csak ha nem kell velük sok időt töltenem,egyszerűen nem találom meg velük a hangot,vagyis,ez sem teljesen igaz,ők jól érzik magukat velem,csak éppen engem borzasztóan untatnak,és idegesítenek,mondjuk egy fél óra után,ezért nem gondolom,hogy együtt tudnék élni egy gyerekes pasival,bár mondjuk mivel még sosem próbáltam,nem tudhatom,de nem mernék belevágni.

41/N