Mi fogjuk meginni a levét a dolgoknak?

A lényeg:

Barátnőm (élettársam) bátyjáról van szó.

29 éves, otthon lakik-ezzel nem is lenne baj, vannak ismerőseim, akik "mama-hoteleznek", viszont ők besegítenek, anyagilag is a szüleiknek. Ellenben a bátyókával, aki nem dolgozik, ellenben úgy járkál a lakásban, mintha ő lenne a "férfi a háznál".

A szüleik elváltak, és mivel barátnőm akkor már külön lakott, az édesanya nagyon durván elkényeztette a srácot.

Eleinte fel sem tűnt, mindig kedvesen köszönt, értelmesnek, normális fiúnak hittem, azt vettem észre csak, hogy nem sokat segít a háztartásban.

Több napos ottlétek (és barátnőm állandó szorongása hazautazás előtt) után kezdtem szembesülni a srác dolgaival.

Pár példa a sok közül:

-alap: szinte nem csinál/segít semmit otthon.

-aljas módon csal ki pénzt az emberekből. Egyszer tanfolyamra kéregetett nagyobb összegeket, majd kiderült, hogy nincs is tanfolyam. Leendő anyósom persze odaadta neki a pénzt, mert bízni kezdett benne, hogy a fia végre csinál valamit. Különösen durvának tartottam ezt a dolgot, mert a srác tudta, hogy anyja spórol és kevés a pénze. Több százezer forintról van szó.

-nálam is bepróbálkozott, de barátnőm szólt, ő már akkor sejtette, hogy kamu az egész.

-szereztem neki munkahelyet. Pár hónapig "bírta", aztán szó nélkül otthagyta, pedig könnyű és ehhez képet jól fizető munka volt.

-míg dolgozott, semmilyen formában nem szált be a rezsibe, sőt felháborodott, amikor barátnőm megkérte, hogy vegyen a saját pénzén ételt így is segítve anyjukat. Természetesen karácsonykor semmit nem vett senkinek-pedig volt pénze, és mikor rászólt barátnőm, hogy legalább az anyjuknak vegyen valamit, csak unottan megvonta a vállát.

Ez csak pár példa, és tudom, hogy az anyóson is múlik a dolog, mivel ő kapatja el. Párom már próbált vele beszélni, a testvérével is-de az ha felelősségre vonják csak aljasan visszaszól valamit, olyan mintha nem érdekelné, nem fogná fel, hogy az anyja fáradt (lassan nyugdíjas lesz, és sokat dolgozik, aztán megy haza mosni-főzni erre az élősködőre). Az anyuka meg homokba dugja a fejét, jaj hát ő a kisfiam, stb.

Barátnőm egyre jobban retteg attól, mi lesz, ha édesanyja nyugdíjasként már nem fogja tudni eltartani "a kisfiút"(és aggódik az édesanyjáért is), és mi örököljük majd. A rokonok is őt kérdezgetik, miért nem beszél a testvérével, tesz valamit - már megtette, feleslegesen. Én egyszer próbáltam vele beszélni, végighallgatott, aztán visszaült játszani a géphez.

Tényleg nem tudom hová tenni, mert alapszinten kedves az emberrel, de ha ilyen pénzügyes dolgok vannak, kíméletlen tud lenni és aljas. Néha már pszichopatának hiszem.

Aki hasonló cipőben jár, vagy ismer hasonló szituációt: mit lehet tenni? Mert változni szerintem nem fog, viszont mi meg nem akarjuk eltartani, csak félek, hogy élettársamnak megesik rajta a szíve...

Köszönöm a válaszokat előre is és bocs a hosszúságért!