Jogosan vagyok feltekeny tesom kisfiara?

Amúgy anyukád ilyenkor mit csinál?

Ugyanis:

1. Ha otthon van, és foglalkozik a gyerekkel, akkor miért kell vigyáznod rá? Hiszen itt az lenne a lényeg, hogy anyukád vágyott már egy unokára, és állandóan vele akar lenni. Akkor Te meg csinálhatsz azt, amit akarsz, mert van, ki felügyeljen a gyerekre.

2. Ha anyukád alig van otthon, mert mondjuk egyfolytában dolgozik (és ezt el tudom képzelni, mert kenyérkereső apáról egy szót sem írtál), akkor meg minek van ott a gyerek a Te nyakadon, akinek tanulnia kellene, meg élnie és buliznia, nem máris félanyának lennie, miközben meg otthon van az anyja egyedül gyesen, és nevelhetné ő a saját gyerekét.

Ez teljesen logikátlan. :D Nem értem, ezt Te hogy nem veszed észre, állj már a talpadra, hé!

Amúgy a féltékenység sosem jogos, sosem egészséges vagy "megengedett", a féltékenységre sosem lehet mentséget találni, az egy megbetegítő, csonkító érzelem. Ha én féltékenységet érzek, úgy érzem, mintha az egész világ forogna velem és mintha megszállna az ördög, mintha meg lennék mérgezve, mert valami nagyon keserű dolgot ettem, ami felemészti belülről a szerveimet. De komolyan. Ez az egyik legrosszabb érzésfajta.

"Jogosan vagyok féltékeny..." Teljesen instabil mondat. Jogosan dühös lehetsz esetleg, vagy szomorú, csalódott, de féltékeny...