Párom szerintem féltékeny arra hogy én táppénzen vagyok (veszélyeztetett terhesség), és mindenbe beleköt. Hogyan rakjam helyre?

Ő 3 müszakban dolgozik,plussz az utazás elvisz még oda vissza napi 4 órát kb. Sajnos mostanában sokat kell túlóráznia is.

Én itthon vagyok táppénzen mert veszélyeztetett terhes vagyok,előtte ugyanúgy dolgoztam mint ő 3 műszakba,túlórákkal.

Mivel nem dolgozom egyértelmű hogy én viszem a háztartást.Főzök,mosok,takarítok ami kell.

Heti egyszer portalanítok,két naponta felporszívózok,,felmosok. El készítem neki a munkába a szendvicseket.

Igaz,mostanában inkább 2-3 hetente portalanítok,mikor párom ráér hogy a szekrény tetejével segítsen. Mivel már egxre nagyobb a pocim,félek felállni a kis székre,múltkor is majdnem le estem.

Párom olyanokba köt bele,hogy én mikor ő kel pl délelőttös műszakba hajnali 3 kor,miért nem melegítek meg neki a kávét,és viszem be. Úgyis ébren vagyok,vagy miért nem töltök neki cigit és hasonlók.

Bevallom,felkelek én is ilyenkor mikor szól az ébresztő,de ha már elment szeretnék vissza aludni és úgy ha elkezdek aktívkodni nem tudok. Erre mindig azzal jön hogy itthon vagyok egész nap,addig alhatok amíg akarok,nem baj ha nem tudok vissza aludni. Hiába mondom neki,h nem alszom át az egész napot,és nem igazságos h azért mert én itthon vagyok el várná hogy hajnali 3tól ébren legyek,tegyem a dolgom itthon,ha megjön munkából én ne legyek fáradt kicsit beszélgessek-törödjek vele,stb...

Sokszor hétvégén is mikor nem dolgozik ő képes du 1-2ig aludni. Ha fel ébresztem mondjuk délelőtt 10 óra fele(akkor talán délre magához tér),h nem megyünk el együtt boltba,nem csinálunk vmit,kiakad hogy ő egész héten dolgozott fáradt,miért nem vagyok képes ezt megérteni. Mikor fel kel du 1-2 óra fele,mire összeszedi magát, van már 5-6 óra és nekem olyankor már nincs kedvem elmenni sehova.

Mindig mondom neki,h én is dolgoztam,tudom h milyen elfáradni,de milyen érdekes hogy én akkor se aludtam át az egész napot. PL ő du-s héten 12kor indulnia kell itthonról,alig tudom felkelteni 11kor,h ennie kell,készülnie munkába stb... Érdekes mikor én du-s voltam megfőztem mielőtt elmentem dolgozni. Ehhez fel kellett kelnem 7-8 fele boltba menni,megfőzni,és már mehettem is kb dolgozni.

Unom már h ő mindig mindenhez fáradt,mindig az kifogás h mert én ráérek,itthon vagyok egész nap. Elvárná h kiszolgáljam! A minap mikor szombat délelőttös túlórából megjött,fürdés után lefeküdt pihenni nem is evett. Elaludt,és mikor este 9 fele megébredt és nyafogott h éhes van e kaja,mondtam ott a hűtőben,melegíts magadnak.

Fél órával megint nyafog h olyan éhes vagyok,akkor mondom hogy hát menj ki és egyél. Csak nem ment ki,és mikor harmadszor is mondta h éhes,akkor már idegesen szóltam neki hogy ne legyen már ennyire életképtelen,nem igaz h nem tud magának szedni,és be rakni a mikróba. Meg ne egyem helyette?

Erre ő is ideges lett,h jó hát akkor ő nem eszik,ő heti 6 napot ledolgozott,én meg itthon vagyok csak egész nap és ennyit nem vagyok képes megtenni érte.

Összekaptunk kicsit,mondtam neki ha meglesz a baba keljek hozzá is etetni,meg még őt is etetni kéne,meg pelenkázni? Nem lesz ez így jó,ugyh ideje lesz ha befejezi ezt a gyerekes hisztit. Ha lehetne én is dolgoznék,de attól h itthon vagyok én is el tudok fáradni!

Olyan jó lenne vele cserélni,ő legyen itthon terhesen,én meg eljárnék dolgozni. Ha meg lesz a baba akkor cserélni fogunk és amint lehet ő megy el Gyedre,én meg dolgozni. De ez sem tetszett neki,mert h nem tud szoptatni. Kifogásokkal jön. Megmondtam neki h ha meg lesz a kicsi akkor elvárom pedig h ugyanugy vegye ki a részét a teendőkből,mint én. Nem kifogás az h mert ő dolgozik! Én se csak vakarom itthon!

A babát mindketten akartuk amúgy.