Költözzek haza, ha a szerelem oda szólít?
Helyzet a következő. A fővárosban diplomáztam és itt is ragadtam. Dolgozni kezdtem és imádom a munkámat. Nem vagyok egy karrierista típus, de nem szívesen hagynám itt a biztos jót egy bizonytalan jövőért.
Van egy férfi, akibe évek óta szerelmes vagyok és az érzés kölcsönös. Volt egy időszak, amikor együtt voltunk, de végül a távkapcsolat nem nekünk valónak bizonyult. Egyszerűen feszeget belülről, hogy tudom, hogy ő az én nagy őm valószínűleg, még sem tudnék mellette boldog lenni, mert a másik felemet itt hagynám, ha hazaköltöznék.
Ő ugyanúgy van a munkájával, ahogy én. A szülőfalunkban él és a közeli kisvárosba jár dolgozni. Boldog így, szereti azt amit csinál.
Ő nem akar ide költözni, én nem akarok oda, ugyanis amíg ő itt biztosan találna a szakmájának megfelelő munkát, addig én otthon nem valószínű, hogy találnék az enyémben. Sokkal egyszerűbben gondolkodik, mint én és kevesebbre vágyik az élettől, azt is nehezen érti meg, hogy nem azért tanultam 5 évig, hogy utána ne dolgozzak, pedig ő szívesen "eltartana", nem lenne gond, hogy nincs munkám otthon.
Kompromisszumként szóba került egy harmadik város, ahova egyikünket sem köt semmi, előtte viszont együtt kéne élnünk, hogy tudjuk biztosan menne a közös jövő. Azt nem tehetjük meg, hogy hirtelen mindketten felszámoljuk az életünket és a nulláról közöset kezdünk mindkettőnk számára vadi új helyen.
Segítsetek! Ti mit tennétek?
válasza: válasza:A saját tapasztalatomból beszélek: ha valaki olyan környezetbe kell költöznie, amit nem szeret, onnan, ahol szeretett élni, ahol azok vannak, akiket szeret, ráadásul új munkahelyen kell ott dolgoznia, ami miatt ott kell hagynia azt, amit szeretett csinálni olyan szinten megviselhet valakit, hogy könnyen a kapcsolat rovására mehet. Főleg, ha friss a kapcsolat és most kezdenétek az együttélést.
Tehát könnyen dobálóznak itt azzal, hogy költözzön csak Pestre, mi az neki! Ez azért a valóságban nem mindenkinek ilyen egyszerű. Én például mindig elevenen eltemetve éreztem magam Pesten, szerintem lelki beteg lennék, ha hosszútávon ott kellene élnem.
Viszont tőled sem elvárható, hogy mindent feladj, főleg hogy te is olyan munkát találtál, amit szeretsz és ez azért ritka kincs a mai világban.
A harmadik városnak, amikhez nincs közötök, értelmét nem látom ebben a helyzetben.
Nem tudom, hogy döntenék, de azért leírom az én hasonló történetemet: régi nagy szerelmemmel kb. hasonló helyzetben voltunk, ő nem akart tudni elszakadni onnan, ahol élt, ott volt boldog. De nekem ott nem lett volna munkám, ő viszont talált volna itt. Addig-addig beszéltem neki, addig noszogattam, amíg ide költözött.
Tragikus volt, nem tudta megszokni, ideges, boldogtalan volt, állandóan hazautazott, egy munkahely sem volt neki jó itt. Egyáltalán nem bírta a környezetet.
Tehát hiába volt elméletileg jó az én megoldásom (mert hát itt több a munkalehetőség - alapon), mégsem vált be.
válasza:ez egyértelmű, hogy ott több lehetőségetek van.
ne add fel a mostani életed.
nem tudom pont milyen a kapcsolatotok, de ha ő lenne neked az igazi, akkor már rég ott lenne melletted, nem onnan csábítgatna, hogy menj a faluba, ő majd eltart...
megértem hogy erre vágysz.
ha tényleg összeillőek lennétek, akkor már nem lenne köztetek ez a távolság.
válasza: válasza:A kérdés kicsit elméleti síkon mozog, beismerem, ugyanis nem lennék hajlandó hazaköltözni és ezt annak a férfinak meg kell értenie, akit életem párjául választok. Számomra a hol kevésbé fontos, csak boldogulni szeretnék az életben és nem úgy, hogy a férjem eltart, én pedig nézek ki otthon a fejemből egész nap. Mérnök vagyok, egy olyan igazán pici városban, mint ami a szülőfalunk mellett van, nem mondanám, hogy túl sok lehetőségem lenne. Ha még is felvennének valahova, belesüppednék a hétköznapi robotba, nincs fejlődés, nincs újdonság, nem kellene használnom az agyamat és ha egyszer kirúgnak, nincs más alternatíva. Nem akarok olyan helyen dolgozni, ahol meg kell húznom magam, bármennyire is utálom az egészet, nehogy véget érjen ott a "karrierem". Itt tudom, hogyha felmondanak nekem, két hét múlva van új munkám.
Az ország nyugati részében tudnám magamat elképzelni egyébként, egy élhető, de kisebb városban, mint amilyen Budapest. Kisvárosiként, illetve falusiként nőttem fel, engem is nyomaszt a nagyváros forgataga, említettem hogy nekem is nehéz volt a váltás. Nem tudnám elképzelni ezt az életet a gyerekeim számára. Hogy mikor megyek? Amíg nincs kivel és miért, addig úgy vagyok vele, hogy majd ha úgy érzem ideje váltani. Ha lenne kiért és lenne kilátásom munka ügyileg, akkor akár holnap is költöznék már. Az egyetemi éveim alatt laktam ezer helyen, voltam kollégista és rengeteget tanultam, mobilissá váltam. Nem vagyok ideragadva, egyszerűen csak ahogy más is mondta, visszalépni nem akarok.
Mégha nem is feltétlenül tetszik a véleményetek nyilván, valahol megnyugodtam, hogy nem lehet reális elvárás az, hogy olyan helyre költözzek, ahol nem boldogulnék. Köszönöm a kommenteket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!