Miért nem örülnek a szüleim a boldogságunknak? Tudok valamit tenni azért, hogy hamarabb rendeződjön a helyzet?
22 éves vagyok, a párom 23. A hétvégén jelentettük be a szüleimnek, hogy babát várunk. A szüleim és a nagynéném szerint így elrontjuk az életünket és elsietünk mindent. Édesanyám azonnal abortuszt akart, szabályosan rosszul lett, mikor megtudta, hogy már elmúltam 12 hetes.
Nem értem, miért kell így viselkedniük. Mindketten tanulunk és dolgozunk is, nem a semmire vállaljuk. Ugyan hivatalosan még nem élünk együtt, de a hét minden napján együtt vagyunk, vagy ő alszik nálunk vagy én náluk.
A párom szülei nagyon boldogok, már az esküvőről ábrándoznak. Azt, hogy összeházasodunk a szüleimnek még el sem tudtam mondani, mert azóta áll a bál. A szüleim még azzal is megpróbálkoztak, hogy eltiltanak a páromtól, hogy jobb belátásra bírjanak. Ezzel csak azt érték el, hogy összepakoltam és elköltöztem a páromékhoz.
A szüleim semmit nem hallgattak meg amit próbáltam nekik elmondani, csak fújták a magukét, a nagynéném meg helyeselt hozzá.
Tudtam, hogy nem szeretik túlságosan a páromat, de erre azért nem számítottam. Azt hittem az évek során már beletörődtek.
Kedves 39-es, azért, mert a kettő nem ugyanaz. Senki nem azt mondja hogy életképtelen, de más egy saját lakást fullosban takarítani, mint besegíteni anyucinak. Nem azon van a hangsúly hogy ne tudná megcsinálni, hanem azon, hogy még nincsen tisztában a saját határaival.
Az én férjem pl. borzasztóan rendetlen, a két macskám eszméletlen kupit tud csinálni, én pedig utálok mindenhogy takarítani. Persze, nyilván meg tudom, és meg is csinálom, de ha emellett még egy gyerek is szanaszét szórna itt mindent, tuti leharapnám a fejét. Így nem szülök, nem vagyok anyának való, nincs rá kapacitásom.
Volt időm kitapasztalni ezt. A kérdezőnek ez a fele hiányzik, anyucitól elköltözve talán az egész hozzáállása, viselkedése megváltozik, hiszen szerez egy új élettapasztalatot.
Ja, és ezek adHATÓ dolgok, amiket bármikor, egyetlen tollvonással el lehet venni. És utána?
Erre alapozni ...
2 stabil, bejelentett, nem minimálbéres munkahely, házasság, rendezett lakhatási körülmények, félretett pénz váratlan kiadásokra.
Nagyjából ezek kellenek a gyerekvállaláshoz.
Na, számolj, hogy kettőtöknél ezekből mi van már meg, és talán rájött, miért kaptak a szüleitek agyfa**t...
Igen a szüleim tudják, hogy mi a helyzet, bár azt nem kötöttem az orrukra, hogy a ház fele az enyém és azt sem, hogy mennyi a megtakarításunk, mert akkor jött volna a "csak egy kis hitel" vagy a "majd következő hónapban nem kell adnod" nóta és azt nagyon unom. Egész eddigi életemben arról vitáztak, hogy melyik hitelt melyik hitelből fizessék ki.
Én annál a cégnél dolgozok, ahol még diákként voltam, igaz akkor még nem könyvelőként, de megismertek és ők ajánlottak utána teljes állású munkát. Ők fizették a tanfolyamok javát és a fősulit is ők fizetik, baba után is visszavárnak. A bérem egyáltalán nem rossz, max gyed-et fogok kapni, ami ugyan nem sok, de 1 éves korában vissza tudok menni dolgozni. Ha a pici születéséig csak az eddig anyuéknak kifizetett 90E felét és a szokásos összeget félreteszem már egész jó "babapénzt" sikerül tartalékolnom arra az 1 évre.
A párom programozó. A bére változó, mert jutalékot is kap, de többet keres mint én.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!