Miért nem örülnek a szüleim a boldogságunknak? Tudok valamit tenni azért, hogy hamarabb rendeződjön a helyzet?
22 éves vagyok, a párom 23. A hétvégén jelentettük be a szüleimnek, hogy babát várunk. A szüleim és a nagynéném szerint így elrontjuk az életünket és elsietünk mindent. Édesanyám azonnal abortuszt akart, szabályosan rosszul lett, mikor megtudta, hogy már elmúltam 12 hetes.
Nem értem, miért kell így viselkedniük. Mindketten tanulunk és dolgozunk is, nem a semmire vállaljuk. Ugyan hivatalosan még nem élünk együtt, de a hét minden napján együtt vagyunk, vagy ő alszik nálunk vagy én náluk.
A párom szülei nagyon boldogok, már az esküvőről ábrándoznak. Azt, hogy összeházasodunk a szüleimnek még el sem tudtam mondani, mert azóta áll a bál. A szüleim még azzal is megpróbálkoztak, hogy eltiltanak a páromtól, hogy jobb belátásra bírjanak. Ezzel csak azt érték el, hogy összepakoltam és elköltöztem a páromékhoz.
A szüleim semmit nem hallgattak meg amit próbáltam nekik elmondani, csak fújták a magukét, a nagynéném meg helyeselt hozzá.
Tudtam, hogy nem szeretik túlságosan a páromat, de erre azért nem számítottam. Azt hittem az évek során már beletörődtek.
Szüleidnek van valamilyen konkrét oka, hogy miért nem kedvelik a párodat, vagy csak azért nem szeretik, mert elvette tőlük az ő pici lányukat?
Tényleg nagyon bátrak vagytok, hogy együttélés nélkül gyereket vállaltok, remélem, minden a legjobbak szerint fog alakulni.
Háááát az én anyám annak sem örül, hogy jövőre férjhez megyek pedig 26 vagyok, és 18 éves korom óta nem élek otthon...
Valószínűleg nem a koroddal van baja, hanem avval, hogy nem szereti a párodat, illetve nem is éltek együtt, tehát kicsit furák a körülmények a családalapításhoz. Egyáltalán jogosult leszel 2 év GYED-re, meg hasonlók? Az sem mindegy ám!
Húúúha azért jó nagy fába vágtad a fejszédet, de azért drukkolok, hogy minden jól süljön el.
Mégis mire számítottál? Jézusom, az a legfélelmetesebb, hogy egyáltalán nem úgy beszélsz mintha becsúszott volna és megtartjátok, hanem, mint aki tudatosan tervezte a gyereket. Csak mondd, hogy nem így van!
Az itt-ott alvás valóban nem számít közös életnek. És valóban, megteheti a párod hogy koszos lesz mint a disznó, mert neked nem lesz lehetőséged választani, mint némelyik ezen fennakadó kommentelőnek.
Nem tudod milyen háztartást vezetni, nem tudod mivel jár a napi "asszonyélet", egyáltalán nem is laktál még szülőtől külön, nincs egzisztenciád, vagy innentől életetek végéig anyós nyakán óhajtotok élni?
Tanulás mellett hogyan dolgoztok? Mondd kérlek, hogy nappalin, és mellette diákmunkáztok :D
Nem a semmire vállaltuk be. Mindkét családnál beszálltunk az anyagiakba is. 16 éves korunk óta diákmunkázunk és spórolunk, érettségi után meg 8 órás állásunk van. Azóta havi 50000Ft-ot adott a párom haza, anyuéknak meg én fizettem a ház törlesztőjét. Van megtakarításunk is, bár azt most viszi a felújítás.
Lehet, hogy hivatalosan nem éltünk együtt, de én mostam és főztem magunkra, a takarítás sem újdonság és kicsi ellátása sem okoz majd problémát mert 3 testvér és 5 unokatesó mellett volt lehetőségem belerázódni.
Külön költözni talán majd ősszel tudunk, mert addig még tartanak a felújítási munkák. Apósomék mikor megtudták, hogy jön a pici és szóba került az esküvő is, azonnal elújságolták, hogy az eddig a páromtól kapott pénzt félretették nekünk, apósom már át is utalta, ebből vesszük meg a kicsinek a szükséges dolgokat, futja a doki és a szülésznő pénzére is, ráadásul úgyis dolgozni fogok, amíg tudok. Ha ezután nem is leszek otthon, gondolom a szüleim legalább a hitel egy részétől eltekintenek, ez is mehet a megtakarításba.
A félretett pénzünkből fel tudjuk újítani a párom által örökölt házat, aminek fél éve már 50-50%-ban vagyunk a tulajdonosai.
Nem értem, miért kellene 1 fizetésből boldogulnunk, hiszen én kapok a kicsi után ellátást, TGYÁS, GYED, CSP.
Azt nem mondták, hogy mi bajuk vele, csak annyit, hogy rossz hatással van rám, mert túl magabiztos és önfejű lettem mellette. Szerintük már az sem volt jó ötlet, hogy főiskolára mentem (a párom beszélt rá), mert attól csak beképzelt lesz az ember.
Nem becsúszott baba, hanem tervezett.
Ha már ennyire kiveséztük a témát, tudnátok a második kérdésemre is válaszolni, hogy mit tegyek a helyzet javulásának érdekében?
Annak én is örülnék. Meg kíváncsi lennék, hogy az anyagiakkal számoltak-e.
Kedves kérdező, a babaholmikat tudjátok finanszírozni valahonnan? Kijöttök egyáltalán a párod fizetéséből? Megvan a kellő munkaidőd? Azzal tisztában vagy, hogy gyerekkel sokkal nehezebb visszamenni dolgozni? Megvannak a különköltözésre a terveitek?
Én biztos vagyok benne, hogy a szüleid látják helyesen a dolgot. Az én anyósom is már 19 éves korunkban nyúzott hogy szüljek, de csak körberöhögtük: most vagyunk 24 évesek, és még mindig nincsen meg az alapunk egy babához... valószínűleg a párod szülei is pont ennyire reálisan gondolkodnak, vagy egyszerűen csak gyerekpótlékot szeretnének maguknak.
Rengeteg problémát felvetettünk itt, ha mindre pozitívan és értelmesen tudsz válszolni - és magadat ne csapd be -, akkor van értelme boncolgatni, hogy mi a baj a szüleiddel. Mert ellenkező esetben a hiba nem ott keresendő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!