Miért mindig én kerülök ilyen megalázott és kiszolgáltatott helyzetbe?

Ez igaz, kizárt dolog mert nem tudom.

Mert .

ismerős szitu

Igazából mindenkivel történnek ilyen sz.r dolgok, de most e miatt nem kell így kiakadnod. Majd megoldódik a problémád

Hát, lehet, hogy kerülsz, de a leírt eset sem nem megalázó, sem semmi. Ilyen bárkivel előfordul, és mindenki anyja ugyanígy idegeskedne, ha munka közben haza kéne jönnie.

Én inkább azt hiszem, hogy nagyon érzékeny vagy valami miatt, és a leg- hétköznapibb dolgot is a szívedre veszed.

Talán a veszekedés is, meg ha orvosnál voltál, a beteg is nyűgösebb...

Szerintem nagyon ügyesen oldottad meg a helyzetet. Talán a szüleid nagyon aggódnak érted, és kicsit rászoktak a szidásra. Az is lehet, hogy nem is "kiosztanak" csak mondják, és te vagy annyira jó leány(?) hogy túkl érzékenyen érint..

Minden esetre érdemes lenne leülni velük BESZÉLGETNI (nem megbeszélni, hanem nyugodtan beszélgetni, egy tea mellett) és megkérni őket , hogy kicsit térjetek kedvesebb hangra, és hangsúlyozzátok kicsit az erényeket,dícsérjétek is egymást, mert neked nagyon szükséged lenne arra és inspirálna. A gyerekeim is szóltak, hogy máshol kedvesen beszélnek agyerekkel, megfogadtam. De nálunk bárki mondhat bármit. Ha a szüleid érzékenyek, akkor óvatosan, kedvesen udvariasan kell őket megkérni.

Amúgy nem hinném, hogy rádjár a rúd. Mással is ugyan ezek történnek csak fel se veszi esetleg.

Nem történt semmi, csak félsz apától. Nem kell az egészet elmondani, simán kérd meg, hogy cseréljen zárat, vagy neked kulcsot, nem tudod melyik a rossz. De nem nyit. El lesz ezzel a problémával, hogy melyik legyen a megoldás.Nem szükséges most az egész élettörténetedet előadni neki.

Biztos hogy szeret, hiszen az apád. Ha kiabálós, akkor szólj előre, hoyg szeretnél kérni valamit, mikor jól van lakva akkor mond, és ne tv híradó, meccs vagy újság közben! Akár át is fonhatod a vállát a karoddal, kibillented kicsit a negatívból :) Ügyesen! Nekik (is) fáj az élet, ezt érzékeled. Meg kell oldani, hogy mindenki boldog legyen, akkor nincs kedve ordibálni.

Beszélni, beszélni, beszélni! És átölelni, és önként elmosogatni!

"ezt a gyalázatos történetet" = Nem történt semmi.

Csak annyi történt, hogy te sem vagy tökéletes, mint ahogyan senki más sem az az emberi fajból. Ez egyeseket jobban zavar (itt van példának anyád), másokat meg kevésbé (én). Korábban engem is nagyon zavart, csak már "kigyógyultam" belőle. Ez ugyanis hasonló egy betegséghez, jó nem sok származik belőle, rengeteg frusztrációt, fölös idegeskedést, magas vérnyomást stb. okoz. Vigyázz! Általában örökletes. Ha a szüleid ilyen meggyőződéssel élnek, te is ezt tanulod el tőlük tudat alatt, vagyis nagy a veszélye, hogy hasonlóan fogsz viselkedni. (Pl. ha majd neked lesz gyereked, túlzó elvárásokkal fogsz fordulni feléje.)

Tanács nincs. Sajnos nagy az esélye, hogy valami nagy feszültség van a családodban, aminek semmi köze a konkrét történéshez, és ennek a levét iszod. Ha nem ez történt volna, akkor történt volna valami más, ha nem történik semmi, akkor az lett volna a baj. Ez attól lehet, hogy valamilyen problémát korábban a szőnyeg alá söpörtek a családodban, és most az ki akar onnan mászni, a szőnyeg "helyén tartása" pedig sok erőt emészt fel. Ettől türelmetlenek az őseid, nem attól, hogy nem vittél telefont magaddal. Az csak egy jó ürügy, hogy rád tolhassák át a saját idegességüket, kiöntsék magukból a szennyet rád, és ettől megkönnyebbüljenek egy időre. Ha tudod nem hagyni, akkor ne hagyd, de ez nehéz. (Elég hülyén hangzik, ha azt mondom, ne foglalkozz vele, maradj vidám és nyugodt! -nem??? Pedig ez a legjobb, amit tehetsz.) ;)