Megbántott, megalázott, megbocsájtottál?

Engem a párom kétszer hagyott el, először saját lelki baja miatt, aztán másodszor 2 hétig külön voltunk, mert egy másik nőnél próbálkozott.

Ennek már 1 éve, azóta a felesége vagyok, boldog és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, a többiek véleménye meg nem érdekel, mert nem az én életem élik.

Én még várni akartam amíg minden elcsitul körülöttem, ő nem. Kölcsönösen bizalmatlanok voltunk (ellentétes véleményen voltunk, számomra az jelent nagyobb megbízhatóságot, ha képes várni valaki, számára meg az ha nem számít, ha leszakad az ég és mindenkivel szembe kell menni, de akkor is belevág). Ilyen és hasonló okok miatt másnál kötött ki rövid időre, majd megbánta stb. 3 éve vagyunk együtt, több mint egy éve költöztünk össze (korábban akartunk, de nem volt rá lehetőség), és házasságot (és később gyerekeket) is tervezünk :) . A bizalom már régóta teljes, csak eleinte volt vele gond.

Minden rokonom és ismerősöm ellenezte, jó egy évig el se jöhetett hozzánk, aztán szépen lassan megbékéltek vele.

nem változnak, lehet pár évig normálisabbak lesznek, de az ilyenek nem változnak, csak ha terápiára jártak.

majd sírnak még azok akik eltűrnek ilyeneket, ami az ő bajuk csak sajnos a gyerekeiket is tönkre teszik majd.

A válasz megírásának időpontja: ma 00:42 válaszoló vagyok.

Az iromány főképp: "A válasz írója 77%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának időpontja: ma 01:44" válaszolónak szól.

Ha most hirtelen kidobna és/vagy megcsalna párom, akkor magam alatt lennék ugyan, de apám is megcsalta (nyomós*) ok és előzmény nélkül anyát, mégpedig utólag kiderült, hogy sokszor és sokkal.

Hasonlót éltem át (nem rejtegette, nem titkolta, inkább amolyan "szakítás" volt részéről, akármilyen hülyén hangzik).

Ha most tenné meg persze sokkal rosszabb lenne, de emiatt mégis van fogalmam róla, hogy milyen lehet. Akivel "megcsalt" beszélgettem többször (utána). Ha most hirtelen megkeresne, hogy segítség kell neki, ha tudnék, segítenék. (annak ellenére, hogy fűzte a páromat, és győzködte, hogy én semmibe nézem, és nem komoly a részemről)

Ha gyerekvállalás után válnak el az útjaink, akkor végképp nem az lenne a legnagyobb gondom, hogy sírjon a szám. Az lenne a legfontosabb, hogy a gyerekeimnek minél kevesebb sérülést okozzunk, amit meglehetősen egyszerűsít, ha nem akadályozom, hogy szerethessék és találkozhassanak az apjukkal. Az se ártana, ha minél kevesebb keserűséget látnak bennem. Szülőként, kötelességem, hogy minél jobb körülmények (érzelmi és anyagi) között neveljem őket.

Ha beleveszem az önzőség, és ego tényezőjét, akkor is, ha meghalok a gyerekeim lesznek az életem mércéi. (tekintsünk el attól, ha bármilyen jó nevelés ellenére se lenne belőlük jó ember). Ha sikerült jó szülővé válnom, akkor valószínűleg ők is hasonló szellemben nevelik a gyerekeiket, mint én őket, és általuk példaképként tovább élek.

*(nem volt nyomós ok megcsalásra): főzött, mosott, takarított rá, éltek szexuális életet, nem veszekedtek

Persze sokan vannak, akik miatt a gyerek szenved ilyen esetben, de ők nagy valószínűséggel, akkor is így viselkednének, ha "előzmény" nélkül, csalják meg, bántják őket.