Hogyan kezeljem ezt a dolgot?
Jövőhónapban leszek 18 éves de nekem ez annyira hihetetlen. Valahol mélyen még mindig úgy érzem, hogy az a kisgyerek vagyok aki 8-10 évvel ezelőtt. Gondolom nincs nagy jelentősége ennek a kornak sem, maximum annyi, hogy törvényesen felnőttként kezelnek. Mindig is érettebbnek tartottam magam (és mások is) a saját korosztályomtól, felelősségteljes vagyok és próbálok gondolkozni a saját dolgaimon de néha rám tör az érzés, hogy ha kijárom az iskolát akkor valamiért nem tudom majd megállni a helyem felnőttként és nem fogom tudni kezelni a dolgokat. Van barátom és vele tervezem a jövőmet de mégis félek attól is, hogy hogyan fogom viselni azt ha elköltözök a szüleimtől. Egy bizonyos dolog miatt szeretnék hamar elköltözni de lehet, hogy rosszul fog majd esni. Normális az, hogy ilyen érzéseim vannak? Ti hogyan éltétek meg a felnőtté válást? Nektek milyen érzés volt különköltözni a szüleitektől (itt főleg azokra gondolok akik fiatalon költöztek el és nagyjából semmit sem tudtak a dolgok menetéről)?
Lány vagyok.
Én jövőre leszek 18, és kicsit hasonló cipőben járok.
Szerintem ez is ugyan az mint pl. az első iskolai tanítási nap :) Az elején minden tök új, és hihetetlen az egész, de szép lassan ebbe is belerázódik az ember.
Legyenek céljaid, valamilyen terved mindig legyen, szerintem ne hamarkodj el semmit. Én sem akarok elköltözni még 1-2 évig, legalább addig, míg nincs egy albérletem,stb.
Sok sikert mindenhez!
Én fiú.
Szia!Gyerekként azt hittem,lesz egy pont,ahonnét felnőtt leszek.
Nem lesznek kérdések a fejemben.Azt hittem a felnőttek mindenre tudják a választ.
Aztán lassan rájöttem ,hogy egy kicsi mindig megmarad a gyerekből ,de ha szerencsés vagy,van egy jó családod,néhány barátod és,ha segítségre szorulsz van kire számíts.Meg fogod állni a helyed,ha szeretsz dolgozni és hajlandó vagy néha kompromisszumot kötni.
39N
Az a szomorú igazság hogy nincs mit kezelni. Én is hihetetlennek éreztem, úristen, felnőtt leszek. Alig vártam!
Aztán eljött a születésnapom és nem változott az évgilágon semmi. Vettem cigit a boltban, direkt máshol, mint ahol szoktam, hogy majd büszkén mutathatom a személyim, hogy nekem már szabad. Hát nem kérték el :D
A környezetem sem kezelt másképp. Aki rád néz, nem azt látja, hogy itt egy felnőtt, hanem azt, hogy itt egy fiatal lány. Tökmindegy, hogy 17 vagy 19.
Az normális, hogy félsz a továbbiaktól, de az az igazság, hogy ettől szerintem az ember mindig fél egy kicsit, vagy esetleg nem foglalkozik vele. Én a szüleimtől nagyon fiatlon költöztem el, úgyhogy az nem okozott gondot. Utána a barátom keresett úgy, hogy eltartott és akkor sem idegeskedtem.
Most viszont nekem is pont ugyanannyira oda kell tenni magam anyagilag, és tudom, hogy ha a keresetem kiesik, akkor a jövedelmünk fele kiesik. Na ez már stresszes. Viszont ez egy olyan folyamatos stressz, amivel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Kell egy b terv, kell némi tartalék, és meg kell tanulni nem gondolni arra, hogy mi van, ha. Majd ha, akkor majd kiderül, hogy mi van, ha.
Egyébként az élet annyira nem bonyolult dolog. Itt a gyakorin ha nézed, ilyeneket írnak az emberek, hogy tudnod kell, hogy fizess be egy számlát. Nos annyi, hogy odaviszed a postára és a ráírt összeggel együtt odaadod a postás néninek. Az élet alapvetően hasonló kaliberű dolgokból áll, ráadásul szinte mindenhez van használati utasítás :)
Nekem a felnőtté válásban két dolog ment nehezen: az egyik hogy felnőttesen öltözködjek, a másik pedig a vécé kitakarítása. De viccen kívül :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!