Miért fáj az mindenkinek, hogy egyetemre járok?

Szerintem az, hogy valakit zavar-e, hogy egyetemre jár valaki, 2 tényező okozhatja:

- olyan szakon vagy, amit nem tud a társadalom túlzottan értékelni (úgy látszik a Kormány se tud egyes szakokat értékelni, ezért a szakok 15 %-ának megszüntetése tervben van),

- olyan környezetben nőttél fel, ahol nem divat a diplomaszerzés (nem értelmiségi, munkásréteg: számukra teljesen felesleges a tanulás, nem tudnak hosszú távra tervezni és leszólják azt, aki szakmunkás után nem megy dolgozni).

Az én családomban anyum diplomás (tanár), igaz a többiek mind fizikai munkások, de anyum miatt és hogy orvosira járok (és ennek a szaknak van társadalmi megbecsülése is), senki nem cseszegetett még azzal, hogy miért járok egyetemre.

Egyszer volt (2 hónapja), hogy egy magát nagyon okosnak tartó, szakmunkásból ellógott, feketén dolgozó biztonsági őr gyerek leszólta a hivatásomat, hogy szerinte az orvostudományt fél év alatt meg lehet tanulni. Na az ilyen gyökerek beszélnek, akik még leérettségizni se tudnak, pedig az érettségi ma már vicc kategória. Le kell tojni az ilyeneket!

Milyen szakon vagy?

Napi fél óra házimunkától amúgy senkinek nem szakadna le a keze, legalább nem mondhatnák, hogy semmit sem csinálsz.

A házimunkába egyetem mellett, a legelfoglaltabb időszakokban is be lehet segíteni. Ötödik éve vagyok egyetemista (mesterképzéses mérnök tanonc), nem kell megmagyarázni, hogy nem fér bele a tanulásba néha egy-egy óra "szünet". A szüleid is boldogabbak lennének és te is. Az pedig egyértelmű, hogy a saját lakhelyedet te takarítod, még szép.

Mi lehet a szüleid baja? A kérdésed alapján talán az, hogy mindenre kifogásként használod az egyetemet és ha szükségük lenne rád, akkor nem vagy sehol, mert "tanulnod kell". Mintha kicsit fent hordanád az orrodat (nyilván nem ismerlek, ez csak a kérdésed alapján egy megérzés).

A szüleim diplomások, még a 86 éves nagymamám is biztat, hogy tanuljak csak amíg tudok, hogy vigyem valamire az életben. Ahol érdekes megszólalásokkal találkoztam, az a falu, ahol éltem. Itt nem számít értéknek a diploma, hiszen sokra nem is mennének vele a környéken, nem igazán lehet elhelyezkedni vele. Itt érték egy párkapcsolat és a közös élet, közös boldogulás (akárhogy is), ami jelenleg belőlem hiányzik, tehát az ő szemükben nyilván velem van a gixer. Én többre vágytam, mint egy kis öreg falusi parasztházra, ahol napról napra tengődhetünk a családommal, ahol művelhetjük a kertet naphosszat. Minden tiszteletem az övék, de én nem tudnék így boldogan élni.

Ők kicsit burokban élnek és az a helyzet, hogy beláttam, hogy sokkal jobb nekik, mint nekem. :) Egyszerű emberek, egyszerű vágyakkal.

Szóval ha azoknak a régi ismerősöknek, fiataloknak mesélek az életemről, akik nem vágynak többre annál, mint amit leírtam, van egy szakmájuk és élik a kis családi életüket, azoktól szoktam rendszeresen rosszalló pillantást kapni, hogy minek ennyit tanulni, 25 évesen még nem vittem semmire, blabla... Én ezt nem bántásnak élem meg, egyszerűen csak mások vagyunk, más értékekkel rendelkezünk és mást tartunk fontosnak ennyi. Nem veszem magamra és én sem bántom őket, amiért nekik más az életfelfogásuk.

Sokszor belegondolok viszont, hogy én "karriert" és tudást választottam, azonban a boldog magánélet e mellől teljesen leszakadt. Az említett ismerőseim nagy része lehet nem fut be hatalmas, felfelé ívelő karriert, de legalább a magánéletük rendben van. Olykor elgondolkodom rajta, hogy nem lennék-e boldogabb én is így...

Én is ismerek olyat, akinek már szinte a hobbija, hogy különféle szakokat elvégez az egyetemen, annyira szeret odajárni. És már közel a 30hoz még mindig nem dolgozott életében egy napot sem, és a szüleivel fizetteti a tandíjat, mert már rég kimerítette az államilag támogatott éveit.

Na az ilyet én is elítélem.

Aki orvosnak tanul, annak igen, kell ennyit tanulnia,őt nem ítélni el a normális ember, hogy tanul 26-28 éves koráig, és mellette nem tud dolgozni, a gyakorlatokon kívül..

Szerintem ha olyan szakra jársz, amivel jó esélyeid vannak az elhelyezkedésre, és érdekel is , akkor ne legyen lelkiismeret furdalásod.

Nyáron ha tudsz keress nyári munkát, hogy legyen évközbenre még egy kis félre tett pénzed is.

És ha a családod már az első évben ezzel piszkálnak, hogy meddig tanulsz még, akkor nem biztos hogy fizetik az albérletet a diplomáig. Szóval ezzel számolnod kell!

Ha majd tudsz, kereshetsz olyan diákmunkát, mint pl a Metro újságok osztogatása. Nálunk többen csinálják, reggel jelent 3 óra munkát, ami azért nem sok, nem veszi el az időt a tanulástól. És ezzel egy hónapban kb 30 ezret lehet keresni. Nem valami sok, de az ösztöndíjjal együtt már egy albit vagy egy kolit lehet belőle bérelni. A kaja kérdést meg otthonról megoldani

Szóval szerintem a társadalom véleményével ne foglalkozz, de ha a szüleid is ellenzik, hogy tovább tanulj, akkor ezt tudod tenni. Ne hagyd ott az egyetemet ha elkezdted

"olyan környezetben nőttél fel, ahol nem divat a diplomaszerzés"

Na nekem apám tipikusan ilyen ember, amellett hogy egy alkoholista disznó. Már 14 éves korunkban azt hangoztatta hogy "te semmire nem viszed" meg "te sosem fogsz dolgozni" és a kedvencem a "neked mikor lesz ilyen házad?" . Egész gyerekkorom arról szólt hogy becsmérelve voltam. Az hogy már diákmelókban is kétkezi munkát csináltam le volt szarva, az hogy a sulikban kimagasló voltam le volt szarva, az hogy most 3x annyit keresek, mint amennyit ő valaha kereshetett volna, szintén le van szarva.

De megkaptam öcsémtől is hogy nem csinálom jól az egyetemet, biztos szarok az egészbe, el sem hitte milyen nehéz, addig amíg ő el nem kezdte, aztán mikor látta hogy fél év után éppen csak átbukdácsol, rögtön nem voltam leszólva, dettó ugyanez volt a rokonoknál is.

"nem kell megmagyarázni, hogy nem fér bele a tanulásba néha egy-egy óra "szünet""

Erről is tudnék mesélni. Nekem sosem azzal volt bajom hogy segíteni kell, hanem hogy fél óránként ugráltatnának valamivel, hogy most egy kicsit ezt egy kicsit azt. Vagy a "ráérsz 10 percre" dolog mindig elviszi a fél napomat. Ami tök jó, megcsináljuk amit otthon kell, de ráért volna 1 hét múlva is, vizsgám meg másnap van.

Vagy apám ilyen, nem dolgozik, otthon van egész nap, és neki a kerítésen kívül nem létezik világ, csak belül. Azt meg elvárja, hogy akármi baromságot kitalál, azt azonnal teljesítsük, akár vizsgára, akár nyelvvizsgára, akármire készül az ember. És tipikusan olyan, hogy ha valamit megcsinálsz, 10 perc múlva jön a következő ötlettel.

Annyit lehet csinálni, hogy nem a mások véleményével törődik az ember, hanem a saját útját járja, én is leszartam hogy leszólnak, becsmérelnek, tudtam hogy én úgy csinálom a dolgokat, ahogy tudom, és megvoltak mindig a céljaim.

Valamit valamiért. Én nem azt mondtam, hogy egész napos "időeltolások" férnek bele az egyetemisták életébe, hanem egy-egy óra szünet. Még jót is tesz néha kikapcsolni az agyat és valami teljesen mással foglalkozni akár vizsga előtti napon is. Miután visszaül az ember, sokkal frissebb az agya, könnyebben befogadja az infót.

Arra, hogy a szülők ugráltatnak, nem az a helyes megoldás, hogy inkább semmiben nem segítesz nekik ezentúl, hanem el kell nekik magyarázni, hogy oké, most ez az egy óra belefér, de utána már nem tudsz segíteni, csak ha valaki halálán van. Avagy több hasonló helyzetben lévő évfolyamtársam éppen ezért nem megy inkább haza egy-egy hétvégére, mert otthon nem tudná az egész hétvégét tanulással tölteni. Ami persze úgy is enyhe túlzás, hogy non stop tanulást jelentene.

"hanem egy-egy óra szünet. Még jót is tesz néha kikapcsolni az agyat és valami teljesen mással foglalkozni..."

A legjobb 1-1 óra rövid alvást tartani tanulás után: [link]

4. (az orvostanhallgató) voltam