Mit lehetne tenni, hogy mindenkinek jó legyen? Vagy olyan nem lesz?

18 éves vagyok és van egy barátom akivel másfél éve vagyok együtt. Mi átlagos anyagi körülmények között nőttünk fel, a barátom kicsit alatta de ettől függetlenül teljesen normális családból származik. Az édesanyjával él aki beteg és nyugdíjas, az apukája meghalt már így ő tartja fenn a házat és magukat. Emiatt nagyon tisztelem mert az ő korában nem hiszem, hogy sokan csinálnák ezt olyan szinten mint ő. A nővérem barátja tehetősebb városi családból származik és ebbe ő is belekerült és nem tetszik neki, hogy én együtt vagyok a falusi barátommal és mindenáron le akar róla beszélni. Megmondta őszintén, hogy miért nem akarja, hogy mi együtt legyünk. Felfogom, hogy mit mond de amíg nincs rá okom addig nem akarok szakítani a barátommal, főleg nem egy ilyen dolog miatt. Nem mutatom ki de valamilyen szinten elbizonytalanít mert most állok ott, hogy döntenem kell a jövőmről és ez így nagyon nehéz. A tesóm felajánlotta, hogy elköltözhetek hozzájuk, tanulhatok... ugyanakkor a barátom velem tervezi a jövőjét és igazából én is vele tervezem. Tudom, érzem, hogy igazán szeret és bármit megtenne értem szóval megbánnám nagyon ha elhagynám és lehet, hogy nem is találnék még egy olyan embert aki úgy szeret mint ő. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai világban szinte csak az anyagiak számítanak de nekem nem. Vele akarok maradni ameddig csak lehet, de a testvéremet se akarom emiatt elveszíteni. Mit tegyek? Szerintetek van olyan megoldás ami mindenkinek jó lehet?