Gyerekkori veréseket/bántalmazásokat el lehet felejteni?

Én borzalmas körülmények között nőttem fel. Nem csak az alkoholista anyám, de még az alkoholista apám is bántott. A verések, kínzások, bántalmazások mindennaposak voltak. 15 évesen apám eladott egy kollégájának. Jobban mondva a szüzességemet adta el. Onnantól elszabadult a pokol. Mai napig hálás vagyok a volt történelem tanárnőm miatt aki észrevette, hogy nagy baj van velem. Ő volt az aki végül nagy nehezen kitudta szedni belőlem az összes borzalmat amit átéltem. Ő volt az, aki mindent megmozgatott, hogy kikerüljek a szüleim kezei közül. Anyám és apám is megfenyegette, hogy ha nem áll le, "véletlenül" akár halálos baleset is érheti. Erre a tanárnőm annyit mondott. Addig nem áll le amíg el nem éri, hogy a börtönben rohadjanak. Végigcsináltuk. Végig mellettem állt. Apámat 6 évre, anyámat 2 évre ítélték, engem azonnal elvittek nevelőszülőkhöz. Mire kiszabadultak a törvény szerint felnőtt nő lettem. Majdnem 25 évig nem találkoztam sem anyámmal sem apámmal. Ági néni (ő a történelem tanárnőm, aki sajnos 10 évvel ezelőtt meghalt) volt az akinek köszönhetem, hogy ma boldogan élek. Ő mondta mindig, hogy a múltat le kell zárni, mert azon változtatni nem lehet, de a jövőt még lehet úgy alakítani, hogy jó legyen. Igyekeztem, de egészen 3 évvel ezelőttig ha boldogultam is nem tudtam túl tenni magam amit a szüleim műveltek velem. De 3 évvel ezelőtt váratlanul meglátogatott anyám. Megkeresett, hogy megkérjen arra, hogy látogassam meg az öregapámat aki kórházban kínlódik gégerákkal, haldoklik. Látni akar, bocsánatot akar kérni. Nem mentem el sem a kórházban sem a temetésére. Nem sokkal rá anyám is követte. ő is rákban halt meg. Levelet írt, és írta, hogy tudja sosem bocsájtottam meg az apámnak, és neki sem fogok, de nagyon fél a haláltól, ezért kéri menjek el hozzá..Nem mentem el, és az ő temetésére sem mentem el. Nem akartam semmiképpen részese lenni életük utolsó perceiben. De nem sokkal a haláluk után minden ok nélkül sírógörcsöt kaptam, és végül is ki tudtam mondani hangosan. Megbocsájtok nektek. Nem hiszek sem a természetfeletti dolgokban, sem szellemekben. De abban hiszek, hogy megtudjuk gyógyítani a lelkünket úgy, ha "kitakarítjuk a szemetet".. A megbocsájtás nem más mint az amikor minden rosszat ami mélyen a lelkedben van, kitörlőd. Azóta, hogy kimondtam, és úgy is érzem, hogy tényleg megbocsájtottam, már nem fáj a múlt. Túl vagyok rajta. Kicsit későn de rájöttem. Kár volt éveken át önmarcangolnom magam, kár volt az önsajnálat mert csak magamnak ártottam ezzel. Kedves kérdező.

Te még fiatal vagy. Ne kövesd el azt a hibát mint én, hogy évekig gyötrőd magad olyan dolgokért amin változtatni nem tudsz, és nem tehetsz róla. Bocsáss meg nekik, és lépj túl rajta. Neked csak jobb lesz. Nekem elhiheted, hogy sokkal békésebb, boldogabb leszel önsajnálat nélkül.

Fájdalmas és egyben tanulságos válaszokat olvashattam.

És ki tudja hányan élnek át ilyeneket.

Az utolsó előtt válaszból próbálj kiindulni és ha sikerül megbocsájtanod nekik, akkor el tudod felejteni talán a bántalmazásokat is.