Férjem 2 hét múlva indul külföldre dolgozni. Hogyan kell kezelnem a helyzetet, hogy a 2,5 éves kislányunk minél kevésbé sérüljön?

Itt nem arról van szó, hogy kap hideget-meleget is. Majdnem mindenki tapasztalatot írt, és amint látod, 50%-ban sajnos válással végződik a dolog.

Nekem több ismerősöm is van, aki így nőtt fel, ill. aki felnőttként így él, de sajnos csak negatívumokat tudok felhozni.

Annál, aki gyerekként így élt, neki mára semmi kapcsolata nincs az apjával. Ő is havonta látta 1-2 napra, az apja akkor is hulla fáradt volt, nem nagyon érdekelte semmi saját magán kívül.

Egy ismerősöm most, több év után költözött ki a férje után, 2 gyerekkel Németországba. Kiderült, hogy a férj végig csalta, fél évvel ezután el is váltak. Bár neki bejött az élet, kint maradt itt Németo.-ban, és jól érzi magát.

Egy harmadik ismerősöm eleve így vállalt Magyarországon gyereket, hogy a férj külföldön dolgozik. A gyerek most 1,5 éves, az apjáról gyakorlatilag azt sem tudja, kicsoda. Az ismerősőm mondjuk az a fajta, aki bevallottan élvezi, hogy "nincs a nyakán" egy férfi mindig, csak néha... a pénz meg ugye "jól jön..."

Tény, a gyerekek könnyen megértik, hogy apa/anya most nincs itt, majd jön. De ha tartósan fennáll ez a helyzet, tényleg lerombolódik a kapcsolat közöttük. Egy gyerekkel nem tud skype-on keresztül játszani, nem tudja vele úgy a házit átnézni, nem tudja úgy elvinni programokra, és így tovább. A valódi kapcsolat, kötődés hosszabb idő után megszűnik, ha a távollévő fél nincs jelen a gyerek életében jelentősebb eseményeknél...

Kitűnő példája annak a külföldi munka, miként kerül előtérbe a pénz a család helyett.

Igen-igen, tudom, mindenki azért megy ki, mert éhen halna itthon, meg a többi... De milyen érdekes, ha körbenézek külföldön melózós apukák családjában, azt látni, hogy abszolút nem arra megy a nagy kereset, hogy mondjuk megteremtsenek egy terheléstől mentes lakást/házat, hanem inkább nyújtózkodnak tovább: még egy rakat gyerek, a pénzt meg felélik nem létfontosságú dolgokra, anyuka meg nem is igen dolgozik.

Ezért legyen szétszakítva a család? Inkább keressen a férjem annyit itthon, amennyit keres, ebből és az én fizetésemből spórolással hozzá lehet jutni egy reális méretű ingatlanhoz, és fel lehet tisztességesen nevelni és iskoláztatni, az életben elindítani 1(!) gyereket. Ja, nem hármat meg négyet, annyit biztos nem lehetne normálisan ellátni.

Inkább marad az egy gyerek, de ő ismerni fogja az apját, nem úgy, hogy a bácsi a monitor kijelzőjén, aki beszél hozzám.

Nem akarlak megijeszteni, de ez gyakori jelenség.

Igen, könnyen megszokja, hogy nincs ott, meg is érti, de ha ez évekig tartó állapot, akkor a legtöbb gyerek sokszor akarva-akaratlanul is az egyik vagy mindkét szülőjét kezdi hibáztatni a helyzetért, mert úgy érzi, hogy a saját boldogulásuk kedvéért vele szúrnak ki.

"Igen jól írod, ebből max 1 gyereket, aki egykeségre lesz kárhoztatva, ahogy én is. Inkább éltem volna szűkösebben, csak lenne testvérem. Ezt mondom még 40 felett is!"

Te ezt mondod, én meg, aki három gyerekes családban nőttem fel, másként látom. Én nulláról indultam az életben, mert semmi pénzzel nem tudtak engem segíteni a szülők, most kínlódhatunk magunk.

A gyerekünknek nem akarom ezt. Arról meg, milyen jó egy testvér, elég legyen annyi: a bátyámmal 4 éve nem váltottam egy szót sem. Az, hogy valakinek van testvére, még önmagában semmire sem garancia.

Mint már írtam, szerintem ennek a házasságnak jó eséllyel vége. (Én legalább is csak erre láttam példát, még azoknál is, akik együtt mentek ki.)

Hiába töröltetted a válaszomat. Felőlem a homokba is dughatod a fejedet, azzal nem változtatsz semmin.